Hajlamosság fogalmán értjük az állati szervezet fogékonyságát a kórok iránt, a betegségre (sérülésre) való készséget. A diszpozíció alkati és kondícióbeli, örökletes és szerzett tulajdonságokon alapszik.
A faji hajlamosságot örökletes alapon magyarázhatjuk. A szarvasmarha öröklött faji tulajdonsága következtében fogékony, hajlamos a ragadós száj- és körömfájásra, a brucellózisra, a streptokokkuszok vagy sztafilokokkuszok okozta tőgygyulladásra, a sertés pedig hajlamos a sertéspestisre vagy a trichinellózis kialakulására. Az egyes vegyi anyagokkal szembeni érzékenység is mutat faji sajátosságokat, így a szarvasmarha igen érzékeny a higany- és rézvegyületekre, a sün nem fogékony a kígyómérgekkel szemben stb.
A fajtához köthető hajlamosság azt jelenti, hogy a fogékony fajon belül egyes fajták jobban, mások kevésbé hajlamosak egyes betegségek iránt. Régebben megfigyelték, hogy a gulyában tartott, magyar fajtájú szarvasmarhák kisebb mértékben vannak kitéve a gümőkóros fertőzésnek és kevésbé betegszenek meg, mint az istállóban tartott nyugati fajták.
A nemhez kötött hajlamosság a hím- és a nőivarú szervezet működésbeli eltérésein, sajátosságain alapszik. A nőivarú állatoknak rövid és tág a húgycsöve, így a fertőző mikrobák könnyen eljutnak a hüvelyből a húgyhólyagba, ahol gyulladás fejlődhet ki. A hímek húgycsöve hosszú, szűk és kanyargós, ezért ez húgykövesség kialakulására hajlamosít. A gümőbaktériumok sokkal gyakrabban támadják meg a herét, mint a petefészket.
Az életkor és a hajlamosság is összefüggéseket mutat. Közismert tapasztalat, hogy az idősebb szervezetben gyakoribb a rosszindulatú daganatok előfordulása, mint a fiatalban. A fiatal csikók hajlamosságot mutatnak a vérhasra, a köldökfertőzésből származó pioszeptikémiára, a 0,5-3,0 éves csikók a mirigykórra, az idősebb, erős munkára fogott lovak az idült tüdőtágulatra, a fiatal malacok és borjak az ún. felnevelési betegségekre.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet