LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A legelőre való kihajtás előtt az állatokat és a legelő területét állatorvossal meg kell vizsgáltatni. Az állatorvos javaslatát figyelembe véve a megelőző intézkedéseket a következők szerint csoportosítjuk:
a) Az állatokat kihajtás előtt célszerű parazitás fertőzöttségre megvizsgálni (bélsárvizsgálat, bőrvizsgálat) és fertőzöttség esetén a kihajtás előtt legalább 14 nappal hatékony gyógyszerrel kezelni, a gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a legelőket nemcsak azok a lárvák és peték fertőzik, amelyek ott áttelelhetnek, hanem a kihajtott, fertőzött állatok bélsarában lévők is.
b) Ha olyan legelőterületünk van, ahol a tapasztalat szerint lépfene vagy sercegő üszök, rosszindulatú vizenyő, tetanusz honos, akkor az állatokat kihajtás előtt 14 nappal, de hat hónapnál nem régebben védőoltásban részesítjük.
c) A legelőre csak állatbetegségtől, fertőzöttségtől vagy annak gyanújától mentes állatokat szabad kihajtani.
d) A legelőre hajtás egyéb teendőit az Állat-egészségügyi Szabályzat tartalmazza.
Már kora tavasszal meg kell tiltani vagy tereptárgyakkal úgy kell irányítani a legelőn való átjárást, hogy az elveszett anyagok (növényvédő szerek, műtrágyával töltött zsákok stb.), vas- és egyéb fémhulladékok, kórokozók hordozói ne kerülhessenek a legelő állatok útjába. Tereptárgyakkal meg kell akadályozni, hogy a növénytermesztők a vetőgépeket, műtrágyázó gépeket a legelő területén állítsák le.
A legelőterület évközi karbantartásához hozzátartozik, hogy az állatok által elhullatott trágyát (fogasolással vagy rotációs gépekkel) folyamatosan szétteregessék. Különösen fontos ez a delelőhelyeken, zöld pántlikafüvet termő területeken, mert az ürülék helyén és környékén „bujafoltok” keletkeznek. Ezek a bujafoltok emelkedett mennyiségben tartalmaznak nitrátokat és nitriteket, továbbá érdes levelűek, s az állatok természetes válogatóképességük alapján ezeket úgysem legelik le. Ha pedig takarmányhiány miatt rákényszerülnek, a mérgezés lehetőségeivel találkozunk.
