Az alkat egyedi jellegét már régen igyekeztek tipizálni. Az egyes típusok a külső megjelenésen (habitus) alapulnak, a külső, alakbeli jellemzőkből igyekeztek a belsőkre következtetni. A háziállatok Sigaud beosztása szerint muszkulárisz, reszpiratórikusz és digesztívusz típusra oszthatók. Állattenyésztési tapasztalatok szerint a jól tejelő tehén általában reszpiratórikusz, a hízlalásra alkalmas szarvasmarha a digesztivusz típusba sorolható.
A kóros alkat háziállataink között is előfordul, pl. öröklött anyagcsere-betegség vagy öröklött alkati hiba következtében. Itt említhető meg bizonyos megbetegedésekkel szembeni öröklött hajlam. A méhen belüli fejlődés zavarára vezethetők vissza bizonyos veleszületett betegségek (fertőzés hatása), hibák (az anya elégtelen takarmányozása).
A születés után kialakulhatnak maradandó alkati hibák, és megjelenhet a kóros alkaton alapuló nagyfokú készség, hajlam – káros környezeti hatások halmozódása következtében vagy élettani határok közötti külvilági ingerekre – bizonyos betegségek iránt.
Az alkat és az erőnléti állapot tulajdonságait sokszor nehéz élesen elhatárolni. A kondíció a könnyen változó, szerzett tulajdonságok jellemzésére szolgáló fogalom. Ezen belül említhető meg a tápláltsági állapot (lesoványodás, elhízás), az izomerő megterhelésből eredő változásai, az anyagcsere-túlterhelés miatti rendellenességek stb.
általánosságban megállapítható, hogy a megfelelő tápláltsági állapot kedvező a szervezet életfolyamataira, míg a hiányos kondíció kedvezőtlen körülmény. A háziállatok tartása során az erőnléti állapotot befolyásolja a takarmányozás mennyisége és minősége, a gondozás és a gyakorlás (tréning) módja. A gazdasági állatok esetében a következő kondícióformákat ismerjük: 1. tenyészkondíció, 2. hasznosítási (használati vagy munka) kondíció, 3. kiállítási kondíció, 4. versenykondíció, 5. hízókondíció, 6. gyenge kondíció.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet