Szapogeninből és cukormolekulából álló glukozidok. Kémiai struktúrájuk alapján lehetnek szteroidok és triterpének. A cukormentes triterpéneket szapotoxinnak nevezzük (p1. a konkolymag aglukonja). A szaponinok több mint 400 olyan növényben megtalálhatók, amelyek táplálkozásra és takarmányozásra alkalmasak. A legnagyobb szaponintartalmú növények: lucerna, lóhere, szójabab, cukorrépa, saláta, takarmányrépa stb. Funkciójuk a növényekben: szénhidrátraktár, baktericid hatás, védekezés a kártevő rovarok és baktériumok ellen stb. Mennyiségük harmat és esőzés után többszörösen megnő, egyes takarmánykészítési eljárásokban (VEPEX, szárított lucernalevél) feldúsul, szénaszárítás során a növényben minimálisra csökken. A silózás megőrzi a növény szaponintartalmát. Az állatokra legveszélyesebbek a triterpénszapogenin-tartalmú szaponinok (pl. lucernaszaponin). A letális dózisa kevesebb, mint 100 mg/ttkg.
A szaponinok a bélcsatornából lassan felszívódva hemolizálják a vörösvértesteket. A sertésállományban a takarmányban felhasznált 10-20% lucernalevél-zöldliszt kiváltja a magzat hemolitikus sárgaságát.
A lucernaszaponinok a kérődzők előgyomor- és a házinyúl vakbélfelfúvódását idézik elő. A felfúvódás mechanizmusában szerepet játszanak a szaponinok jellegzetes hatásai: a kapillárisokat tágítják, ezzel a kapillárisokból fokozódik a kiáramlás, meggátolják a simaizom összehúzódását és ezzel a böfögést, baktericid hatásukkal csökkentik a baktériumszintézist, és megnövelik a keletkezett gázbuborékok felületi nyomását (habos erjedés).
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet