Olasz koncér Rutilus rubilio
Jegyei: háta magas, teste csak kevéssé nyújtott, hasonlít a bodorkához, magas és keskeny hát- és farok alatti úszókkal. Szájnyílása keskeny, csaknem vízszintes. Nagy, kerekded pikkelyei vannak, 38-45 az oldalvonal mentén, mely az oldalain a testmagasság alsó harmadáig süllyed. Mellúszói 17-18, hátúszói 12-14, a farok alatti úszója 11-14 sugárú. Garatfogai egysorosak, vaskosak (5-5). Színezete: sötét háta a zöldestől a barnásig, csillogó, oldalai világosabbak, ezüstszínűek, a pikkelysorok mentén húzódó keskeny, szürke sávokkal. Hasoldala a fehérestől a sárgásig változik. Hátúszója sötét, a hasúszók, valamint a farok alatti és a farokúszó pirosasak. Szemei: sárgásak-téglavörösek Testhossza: 15-20 cm. max. 25 cm.
Élőhelye: Olaszország tavai és folyói, Dalmácia, Nyugat-Görögország (az Asztropotamoszig); alfajai élnek a Preszpa(R. r. prespensis) és az Ohridi-tóban (R. r.ochridanus).
Életmódja: hasonló a hazai bodorkáéhoz, amelyet Olaszországban, Dalmáciában, Nyugat-Görögországban helyettesít a számára alkalmas vizekben. Április-májusban ívik. Ikráit a sekély parti vízben, a sűrű vízinövényzet közé rakja le, amelyek ott a kikelésig megtapadnak. Tápláléka: férgek, apró rákok, rovarlárvák, vízbe hullott rovarok, vízinövények.
Nagypikkelyű koncér Rutilus macrolepidotus
Jegyei: háta magas, teste mérsékelten nyújtott, a hazai bodorkáéhoz hasonló, feje viszonylag kicsi. Kis szájnyílása végállású. Nagy, kerekded pikkelyek, 42-45 az oldalvonal mentén. Mellúszói 17-18, hátúszója 10 (-11), farok alatti úszója 10-11 sugárral. Garatfogai egysorosak, 5-5. Színezete: háta a szürkészöldtől az olajzöldig változik, fémfényű; oldala világosszürke, kékes és aranyszínű csillogással; hasa ezüstösen csillogó. A kopoltyúfedőtől a farokúszóig világosszürke hosszanti csík vonul. Hátúszója feketés, a többi a pirosastól a naracsszínűig változik, világoskék szegéllyel. Testhossza: 15-18 cm, max. 25 cm. Élőhelye: a portugáliai Cintra, Alcobaca és Coimbra folyók, ill. a környék álló- és lassú folyású vizei. Életmódja: rajhal, szívesen tartózkodik a vízinövények sűrűjében, parti vizekben. Április és július között ívik, ilyenkora hímek kopoltyúfedőin, fejtetőjén és hátán élénk nászkiütések jelennek meg. A kb. 1,5 mm átmérőjű ragadós ikrák (a nőstény nagyságától függöen 20 000-50 000) a sekély parti vizek növényein tapadnak meg. A kelési idö 1-2 hét. Kikelésük után a lárvák a fejükön lévő ragadós mirigy segítségével néhány napig még a növényekre tapadnak, és a szikzacskójukból táplálkoznak. Tápláléka: állati és növényi plankton, rovarok, rovarlárvák.