Bakcsó ( Nycticorax nycticorax )
A gémek rokonságához tartozó, zömök testű,kb. 68 cm hosszúságú madár. A hímeknek költés idején három hosszú, fehér, kackiás toll leng a tarkójukról. A fiatalok „gyermekruhája” piszkos barna, halványsárga pettyezéssel. A bakcsó telepekben költ, fás, bokros, sűrű növényzetű folyóárterekben, mocsarak, tavak mentén. A költőkolóniában állandó a jövés-menés, kiáltozás. Költési időn kívül napközben mozdulatlanul gubbaszt valami rejtett bokron vagy faágon, és csak alkonyatkor indul táplálék után, miközben sűrűn hallatja jellegzetes „kvak-kvak”hangját. Életmódjára utal tudományos neve:nycticorax=éjjeli varjú. Magyar népies nevét életmódja sugallta:vakvarjú.
Érdekesség:
A bakcsók költőtelepén belül minden párnak megvan a saját birtoka,amelyet féltékenyen őriz szomszédaival szemben.A fiatal, még „gyermekruháját” viselő bakcsó úgy szerez birtokot magának, hogy két felnőtt területének határmezsgyéjén telepedik le, magára vonva ezzel valamelyik telektulajdonos figyelmét, amelyik fenyegetően elindul feléje. Ezzel azonban a felnőtt ruháját viselő, s ezáltal sokkal kihívóbb madár szomszédja haragját zúdítja magára. Végül, a két szomszéd egymásra támad, miközben az ifjonc szinte észrevétlenül, szerényen gubbaszt köztük. A harc végeztével a szomszédok elválnak egymástól,ki-ki visszatér saját birtokára s többet ügyet sem vet a jövevényre, amelyik ilyenformán megveti a lábát az észrevétlenül lépésről lépésre növeli.