LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Biciklizés közben testünk akkor működik a legjobb hatásfokkal, ha az erőkifejtés és az annak során „elégetett” oxigén mennyiség egyensúlyban van. Ha túl nagy az iram, kifullad az ember, és az izmokban salakanyagok halmozódnak fel, ami izomlázat vagy görcsöt okozhat. Biciklizés során leginkább az alsó végtagot dolgoztatjuk meg. Főként a combizomzatra, a farizmokra és a lábszárizmokra hatunk. Az, hogy melyiket hogyan terheljük, függ a terepviszonyoktól, a kerékpár típusától és beállításaitól, és persze attól, hogy milyen intenzitással tekerünk. A comb elülső és hátsó izmai egymással összhangban dolgoznak, így hajtják a pedált. A láb kinyújtásakor a pedál lenyomását a combfeszítő izmok végzik. Ezután a combhajlítók húzódnak össze, ezzel felemelik a lábat és – amennyiben a láb rögzítve van a pedálhoz speciális klipsszel, illetve kerékpáros pedál és cipő használatakor – a pedált is felfelé húzzuk. Emelkedőn fölfelé haladva a farizmok, sík terepen a combizmok dolgoznak erőteljesebben. Elöl tekerős biciklin (ahol szinte hanyatt fekszik az ember) szintén a farizmok munkája nagyobb. Ha kiemelkedünk a nyeregből, a combizmainkra hárul nagyobb munka. Ha a nyereg túl magas, az elülső (combfeszítő) izom túlságosan megnyúlik, ha alacsonyabb a kelleténél (lásd a bicikliző serdülőket) a hátulsó combizmoknak kell túl erősen összehúzódniuk. Mindkét eset túlterhelést okozhat. Kisebb mértékben ugyan, de kerékpározás során a felsőtest izmai is igénybe vannak véve, a kormányzás, feszítés és a test tartása során. A karizomzatot leginkább terepbiciklizésnél vesszük igénybe, amikor bizonyos mozdulatoknál a test súlypontját előrehelyezzük: ekkor néhány pillanatig a karokra helyeződik a test súlya.
