Legenyhébb formája: teliholdkor nyugtalanul alszunk, és az árnyékvilágból vad álmok törnek fel teliholdkor nem tudunk aludni: kényszerből őrizzük a Holdat a belső képek irányítása alatt felkelünk anélkül, hogy felébrednénk, és nappali (józan) tudatunk intellektuális világába érkeznénk: különös, az ébrenléti állapotunk számára érthetetlen dolgokat művelünk, a holdkóros biztonságával olyan dolgokat teszünk, …
Érdekel a cikk folytatása? »