Pálcikának születtem. Kimondani vicces, megélni kínos volt. Egész gyerekkorom azzal a gyötrelmes és csaknem hiábavaló küzdelemmel töltöttem, hogy vastagabbnak tűnjek. Evéssel nem próbálkoztam- ebben nagyon rossz voltam. Kamasz koromban kezdett a dolog még kellemetlenebbé válni- főleg pszihológiai értelemben-, mert ” meg kellett volna élnem a nőiességem”, csak az nem volt …
Érdekel a cikk folytatása? »