A mágnesesség tanának követői természetesen nagy súlyt fektetnek arra, hogy a beteg bízzon abban, aki a kezelést végzi. A beteg kezelés közben széken ül vagy ágyon fekszik. Becsukja a szemét és saját szervezetére koncentrál. A kezelést végző személy körülbelül egy percen át a beteg fején tartja a kezét, azután mintegy tizenöt centiméter magasra emeli a test mentén a lábakhoz közelíti. Ezt többször megismétli. A test „végigsimítása” főképpen az anyagcsere folyamatokat és a vegetatív idegrendszer működését aktiválja. A panaszok helyétől és jellegétől függően egyéb testrészek is kapnak a sugárzásból. A beteg állapotától, a beteg súlyosságától függ, hány kezelésre van szükség. A mágneses kezelés célja az emésztőszervek, idegek, izmok és erek vitális erőinek „felébresztése” és erősítése. Az eljárás gyakorlatilag minden betegségnél segíthet, például a migrénnél, fejfájásnál, fül, gyomor és szívpanaszok esetén, állítják Mesmer követői. Az orvostudomány a mágnesezést nem fogadja el hivatalos gyógymódként. Már keletkezése idején is többen kétkedéssel fogadták az esetleges eredményeket a magnetizáló szuggesztív hatásának tudva be. Az élő szövetek áramot termelnek, és ennek megfelelően mágneses mezői vannak. Az emberi testet egy biomagnetikus köpeny veszi körül, ennek ereje azonban rendkívül csekély. Ennek ellenére információkat adhat a szakembernek a szervezet állapotáról. Ingmar Bergman svéd filmrendező nem véletlenül adta egyik művének ezt a címet: Érintés. Ha egy számunkra fontos és szeretett személlyel kerülünk testi kontaktusba, az mindkettőnknek megnyugtató érzés. Ilyen a szerelmesek ölelkezése, a kézfogás az átkarolás, vagy ha egyszerűen a homlokunkra teszi valaki a kezét. „tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna”- József Attila