LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A humusz a növényi talaj, a legfelsőbb réteg bárhol megtalálható, és még a sziklák köveit is befedi: a réteg vastagsága változó: lehet háromujjnyi vagy több láb mélységig húzódó is. Nagy részben növényi maradványok alkotják és más elbomlott, szerves anyagok, melyekbe alumínium, kalcium, kis mennyiségű vas és mangán, valamint karbon, hidrogén, foszfor és nitrogén vegyül.
Egy adott talajt nemcsak a szerkezete jellemzi, hanem az is, hogy milyen növények teremnek rajta. A nagyon termékeny talajokban a növények nagy mennyiségű tápanyagot szívnak magukba, és amikor elpusztulnak, akkor a bomlási folyamat következményeként lúgos, ásványi anyagokban gazdag humusz képződik. Azok a növények azonban, amelyek soványabb talajban élnek, kevesebb tápanyagot tudnak felhalmozni a szöveteikbe, így pusztulásuk után savas és csekély ásványi-anyag-tartalmú humusz jön létre.
A mezőgazdasági tevékenység kezdetei az újkőkorba nyúlnak vissza: az ember élelmiszerforrások után kutatva már egy-fajta tudatos termelést folytat, megtanulja értékeim a humusz „éltető erejét”, és óvja gazdagságát.
Hogy csak egy példát említsünk: egészen addig, amíg az állati erővel végzett mezőgazdasági tevékenységet nem váltották fel a mechanikus működésű gépek, eszközök, addig a nedves talajréteg az állatok trágyájának széthordásával folyamatosan tudott növekedni. Az iparosodás előtti mezőgazdasági társadalom szoros kapcsolata a földdel lehetővé tette a szerves hulladék visszaforgatását a talajba, manapság ezek az anyagok a csatornavezetékekben vagy a komposztálóban végzik.
A szervetlen talajjavító szerek a talaj tápanyagtartalom növekedését nagymértékben gyorsítják, és a meghatározott termelés specifikus igényeit ki tudják elégíteni!
