LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Amikor egy kisgyermek elérkezik ahhoz az életkorhoz, amikor már bölcsődébe kell járnia, a szülők gyakran megijednek a feladattól. A szülők és a gyermek életében is ez egy hatalmas változást jelent. Vannak, akik nehezen, de vannak, akik játékosan élik meg az új élethelyzetet. Bármelyik is lesz, a legfontosabb, hogy előre készítsük fel a picit az eseményre. Az első idők nehézkesek lesznek, legtöbbször a szülő éli meg a legnehezebben az elválást. A gyermekek megérzik a szüleik félelmét, ismerik arckifejezéseiket, melyek sokszor nem természetesek, pl. elnyomott sírás, erőltetett mosoly.
A leglényegesebb, hogy a gyermek azt lássa szülei reakcióján, hogy ez egy fontos lépés, az életünk egyik természetes lépcsőfoka. A kisgyermekek saját szüleikből merítik bátorságukat, így tudnak nyugodtan szembenézni majd a váratlan környezettel. A beszoktatási időt lehetőleg használjuk ki, hiszen biztonságérzetet ad a kicsinek a jelenlétünk. Amikor már viszonylag jól megszokta a bölcsőde életét, társait, könnyebb lesz az elválás. Arra viszont nagyon ügyeljünk, hogy az elválásnál semmiképp ne mutassuk ki a gyerek előtt a kétségbeesést, ne ijesszük meg pityergéssel, ne bizonytalanítsuk el őt, ne romboljuk le azt, amit eddig felépítettünk! Ha sírni támad kedvünk, azt húzzuk ki a következő utcáig, sarokig, autóig!
Azt se felejtsük el, hogy a nevelők mindig készségesen válaszolnak kérdéseinkre, hogy hogyan telt a nap amíg nem voltunk ott, és azt se felejtsük el, hogy ha sírással is végződik a reggeli elválás, a gyermekek hamar érdekes tevékenységbe merülnek, azaz pár perc után az érdekes tevékenységek elveszik a figyelmét! Egy-két hét után már rutinos lesz a reggeli búcsúzkodás, a kis rituálét ne hagyjuk hosszúra nyúlni, hiszen az is újabb érzelmi gyengeségre ad okot az elválásnál!
