A lila béka (Nasikabatrachus sahyadrensis) ősi jellegű békaféle egy élő kövület. Eredete 130 millió évre vezethető vissza.
Maga ez a béka faj ősi, azonban csak 2003-ban fedezték fel.
Latin nevét érdekesen megnyúlt orráról kapta, nasika szanszkritül orrot jelent. Különlegessége, hogy a lila béka nem ugrik, hanem szalad és nem brekeg, hanem ugat. India déli részén, a Nyugati-Ghatok hegyvidékén honos. A lila béka igen ritka, szerepel Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.
A lila béka rejtett és éjszaki életet él. Természetes élő helye a föld alatt van 4 m mélyen, így talán érthető, hogy miért ilyen későn fedezték fel ezt a különleges kétéltűt. A lila béka csak a monszum idején merészkedik elő, amikor a párzási ideje van. A lila békát elő ször 2008-ban sikerült lencse végre kapni Dr. Sathyabhama Das Biju-nak, aki 2003-ban társával Dr. Franky Bossuyt-tal együtt fedezte fel ezt az érdekes formájú békát.
Jellemzői: A békának a testéhez képest pici a feje van, bőre liláskék. Az orra hosszúkás megnyúl. Mint minden béka a lila béka is hidegvérű, azaz változó testhőmérsékletű állat.amely életének javát négy méterrel a föld alatt éli, szintén szerepel a londoni Zoológiai Társaság tíz, kihalás szélén álló hidegvérűt felsoroló listáján. Teste fölveszi a környezet hőmérsékletét, ezért bőrét általában hidegnek, nyirkosnak érezzük. Feje a testéhez képest viszonylag nagy, széles és lapos, a szája széles. Elülső lábaikon négy, a hátsókon pedig öt ujj nő, ezek között úszóhártyák vannak.