Nyugodt, pihentető alvás nélkül elképzelhetetlen a derűs, tevékeny ébrenlét. Az alvásszükséglet minden életkorban más. Újszülöttkortól felnőttkorig fokozatosan csökken, de egyénenként változik egy-egy korcsoporton belül is. Úgy hosszabbodik az ébrenlét ideje, ahogy az idegrendszer teherbíró képessége fokozódik. Minél teherbíróbbá válik a fejlődés során a gyerek idegrendszere, annál hosszabb ideig képes kifáradás nélkül tevékenykedni. Újszülöttkorban még nincs éles határ alvás és ébrenlét között.
Az éhségérzet ébreszti fel rendszerint az újszülöttet, de alvás közben gyakoriak a félig éber átmeneti állapotok, amelyekből egy-két perc múlva ismét mély alvásba merül. Két-három hónapos korára már kialakul az alvás és ébrenlét határozot- tabb ritmusa. Étkezés előtt és után a gyerek fokozatosan egyre többet van ébren, 10-15 majd 20 percet is. Ilyenkor a gondozási időkkel együtt összesen kb. 6-7 órát tölt már ébren a nap 24 órájából. A következő hónapokban már nem is mindig alszik el két ét- kezés között. Féléves kora körül többször is ébren van már huzamosabb ideig, s az éjszakai alváson kívül háromszor-négyszer alszik napköz- ben.
Egyéves kora körül sok gyerek áttér a két nappali alvásra, és az éjszakával együtt kb. 13-15 órát alszik egy nap. Csak másfél-kétéves korától elég erős a gyerek idegrendszere ahhoz, hogy kb. 6 órát legyen megszakítás nélkül ébren. Bár ismeretes a gyerekek alvásszükséglete az egyes életkorokban, ezen belül igen nagyok az egyéni különbségek. Van, aki az átlagnál jóval rövidebb idő alatt kipiheni magát, de elég sok gyerek csak akkor tud ébren- léte alatt vidáman tevékenykedni, ha többet alszik, mint kortársai- nak zöme. Sokszor sikerült már egy-egy gyerek indokolatlannak látszó nyűgösségén kedvetlenségén segíteni azzal, hogy a nap folyamán többet aludt. Sokat tudunk segíteni abban, hogy a gyerek a kívánt időben aludjon el. Ha az ébrenléti időben megteremtjük számára az aktív tevékenység lehetőségét, azzal egészséges elfáradását, elálmo- sodását is segítjük.