A képzeletről

A képzeletnek fontos szerepe van életünkben úgy, mint a valóságból táplálkozó, és egyben a valóság megismerését szolgáló lelki folyamat.Téves azt gondolni, hogy csupán a művészeknek, vagy tudósoknak, feltalálóknak van szükségük képzeletre.Képzelet kell ahhoz is, hogy a mérnök épületeket, üzemeket, hidakat tervezzen, de képzelet szükséges a mindennapi munkánk, a jövőnk tervezéséhez is.Tehát a képzelet kétszeresen is kapcsolódik a valósághoz: egyrészt innen veszi alapanyagát, másrészt a megismerés további útjához vezet, mintegy előre vetíti (anticipálja) az új összefüggések lehetőségeit.A képzelet régi emlékképekből, tapasztalatokból hoz létre egy új képet úgy, hogy a képzeteket szétbontja és újra csoportosítja.Élettani ( azaz fiziológiai) alapja az idegrendszer analizáló és szintetizáló tevékenysége.Amikor az utcán valaki megkérdezi tőlünk, hogyan juthatna el például a pályaudvarra, mielőtt válaszolnánk, körülnézünk, „betájoljuk” magunkat, azután pedig a következőket mondjuk : ” Végigmegy ezen az utcán, majd balra fordul, és a második útkereszteződésnél jobbra fordulva az utca végén megtalálja stb…”).Mi is történik ilyenkor?Felidézünk magunkban egy belső ( azaz mentális) képet, erről „leolvasunk” egy lehetséges útvonalat ( előre-balra-útkereszteződés),amit az érdeklődő megjegyez, majd valószínűleg sikerrel eljut a kérdéses helyre.Ezzel a téri tájékozódást irányító „lelki térképpel” a kisgyermekek és a különböző állatfajok is rendelkeznek.Ennek köszönhető az is, hogy az elkóborolt állatok hazatalálnak – feltéve, ha akarnak…