A fürjtartás alapjai: Útmutató kezdőknek és haladóknak

A megfelelő fürjfajta kiválasztása

A fürjtartás első és egyik legfontosabb lépése a céljainknak megfelelő fajta kiválasztása. Bár több tucat fürjfaj létezik, a háztáji tartásban leginkább három fő kategória terjedt el: a tojás- és hústermelő, a kifejezetten vadas jellegű, valamint a díszmadárként tartott fajták.

Japán fürj (Coturnix japonica)

Ez a legnépszerűbb és legelterjedtebb fajta, nem véletlenül. A japán fürj ideális választás kezdők számára, mivel viszonylag igénytelen, gyorsan fejlődik és kiválóan termel. A tojók már 6-8 hetes korukban ivaréretté válnak, és megfelelő tartási körülmények között évente 200-300 tojást is képesek tojni. Kis méretük miatt hústermelésre is alkalmasak, a kakasok gyorsan elérik a vágósúlyt. Több színváltozata ismert, például a vadas, a fehér (texasi) vagy a sárga (mandzsúriai).

Bobwhite fürj (Colinus virginianus)

Az észak-amerikai eredetű bobwhite fürj vagy virginiai fogasfürj elsősorban a vadasparkok és a vadásztársaságok kedvelt madara, de egyre többen tartják háztáji körülmények között is. A japán fürjnél valamivel nagyobb testű, és lassabban, körülbelül 16-20 hetes korára válik ivaréretté. Tojástermelése elmarad a japán fajtáétól, de húsa ízletesebb, vadasabb jellegű. Tartása nagyobb helyet és tapasztalatot igényel, mivel jobban viseli a volieres, természetközeli elhelyezést.

Díszfürjek

Ide tartoznak a kisebb testű, élénk színű fajták, mint például a kínai törpefürj vagy a kaliforniai copfosfürj. Ezeket a madarakat elsősorban szépségükért, díszértékükért tartják. Tojásaik aprók, fogyasztásra kevésbé alkalmasak, és hústermelés szempontjából sem gazdaságosak. Tartásuk inkább díszmadár-volierben javasolt, ahol szépségükben gyönyörködhetünk.

A fürjek elhelyezése és a megfelelő környezet

A fürjek viszonylag kis helyigényűek, de a megfelelő férőhely kialakítása elengedhetetlen az egészségük és a jó termelési eredmények érdekében. Két fő tartásmód közül választhatunk: a ketreces és a mélyalmos, volieres tartás.

Ketrecek vs. mélyalmos tartás

• Ketreces tartás: Ez a leginkább helytakarékos és higiénikus megoldás. A ketrecek rácspadozata átengedi a trágyát, így a madarak tisztább környezetben élnek, és a tojások is külön rekeszbe gurulnak, ami megkönnyíti a gyűjtést. Egy madár számára legalább 150-200 cm² alapterületet biztosítsunk. Fontos, hogy a padozat rácsozása sűrű legyen (kb. 1x1 cm), hogy a madarak lába ne sérüljön.
• Mélyalmos, volieres tartás: Ez a természetesebb tartásmód, ahol a madarak egy zárt, alommal (pl. faforgács, homok) borított területen élnek. Itt lehetőségük van kapirgálni, porfürdőzni, ami fontos a jó közérzetükhöz. Ez a módszer több helyet igényel, és az almot rendszeresen cserélni kell a betegségek megelőzése érdekében.

Hőmérséklet, fény és szellőzés

A fürjek számára az ideális hőmérséklet 18-25°C között van. A hideget rosszul tűrik, ezért télen fűtött, fagymentes helyet kell biztosítani számukra. A tojástermelés szempontjából kulcsfontosságú a megfelelő megvilágítás. A tojóknak napi 14-16 óra fényre van szükségük a folyamatos termeléshez. Ezt egy egyszerű időkapcsolóval ellátott lámpával könnyedén biztosíthatjuk. A megfelelő szellőzés szintén elengedhetetlen a pára és az ammónia elvezetésére, de a huzatot mindenképpen kerülni kell, mert légzőszervi megbetegedésekhez vezethet.

Takarmányozás és itatás

A fürjek anyagcseréje rendkívül gyors, ezért magas fehérjetartalmú takarmányra van szükségük. A bolti csirketápok általában nem megfelelőek számukra.

A megfelelő takarmány

A takarmány fehérjetartalma a madarak korától függően változik:

• Naposcsibék (0-3 hét): Indító táp, 26-28% fehérjetartalommal.
• Növendékek (4-6 hét): Nevelő táp, 22-24% fehérjetartalommal.
• Tojótyúkok (6 hét felett): Tojó táp, 20-22% fehérjetartalommal és magasabb kalciumtartalommal.

Legjobb választás a pulyka- vagy a vadmadár-indító és -nevelő táp, mivel ezek fehérjetartalma általában megfelel a fürjek igényeinek. A takarmányt mindig szárazon, önkiszolgáló etetőből adjuk, hogy a madarak folyamatosan hozzáférjenek.

Itatás

A friss, tiszta ivóvíz folyamatos biztosítása létfontosságú. A legjobb megoldást az automata, önfeltöltő itatók vagy a higiénikusabb csepegtetős (niplis) itatók jelentik. A naposcsibéknél különösen figyeljünk arra, hogy az itató ne legyen mély, mert könnyen belefulladhatnak. Tegyünk az itatóba üveggolyókat vagy kavicsokat, hogy ezt megakadályozzuk.

Keltetés és a naposcsibék nevelése

A háztáji fürjek ritkán kotlanak el, ezért a szaporításhoz szinte mindig keltetőgépre van szükség.

Tojásgyűjtés és keltetés

A keltetésre szánt tojásokat naponta többször gyűjtsük be, és tároljuk hűvös (12-15°C), párás helyen, csúcsukkal lefelé fordítva. A tojások legfeljebb 7-10 napig tárolhatók anélkül, hogy a kelési arány jelentősen csökkenne. A japán fürj tojásainak keltetési ideje 17-18 nap. A keltetőgépben a hőmérsékletet stabilan 37,5-37,7°C-on, a páratartalmat pedig 50-60%-on kell tartani. Az utolsó 2-3 napban, a bújtatás idejére a páratartalmat 70-75%-ra kell emelni, a tojások forgatását pedig abba kell hagyni.

A naposcsibék gondozása

A frissen kelt csibék rendkívül aprók és érzékenyek. Egy mesterséges kotlóst, ún. "csibenevelőt" kell kialakítanunk számukra, ami egy huzatmentes doboz vagy láda. Az első héten 35-37°C meleget kell biztosítani egy infralámpa segítségével, majd a hőmérsékletet hetente 3-4°C-kal csökkenthetjük, amíg el nem éri a szobahőmérsékletet. A csibéknek magas fehérjetartalmú indítótápra és sekély itatóra van szükségük a már említett biztonsági óvintézkedésekkel.