A fürjtartás gyakorlati útmutatója kezdőknek és haladóknak

A fürjtartás alapjai: hogyan vágjunk bele?

A fürjek tartása egyre népszerűbbé válik a háztáji gazdálkodók és a városi kertészek körében is. Ezek a kisméretű madarak viszonylag kevés hellyel is beérik, gyorsan fejlődnek, és bőségesen ellátnak minket ízletes, tápláló tojással vagy hússal. Mielőtt azonban belevágnánk, fontos alaposan megtervezni a folyamatot, a megfelelő fajta kiválasztásától kezdve az ideális elhelyezés kialakításáig.

Melyik fürjfajtát válasszuk?

A céljaink határozzák meg, hogy melyik fürjfajta lesz számunkra a legmegfelelőbb. A leggyakrabban tartott típusok a következők:

• Japán fürj (Coturnix coturnix japonica): Ez a legelterjedtebb és legsokoldalúbb fajta. Kiválóan alkalmas tojás- és hústermelésre is. A tojók már 6-8 hetes korukban ivarérettek lesznek, és megfelelő körülmények között szinte naponta tojnak egy tojást. Több színváltozatban is létezik, a vadas színűtől a fehérig.
• Virginiai fogasfürj (Bobwhite quail): Inkább díszmadárként vagy vadászati célokra tartják. Lényegesen lassabban fejlődik, mint a japán fürj, és a tojástermelése is szezonálisabb. Tartása nagyobb kihívást jelenthet, de gyönyörű megjelenése és jellegzetes hangja sokakat vonz.
• Kínai törpefürj: A legkisebb fürjfajta, amelyet szinte kizárólag díszmadárként tartanak volierekben, más madarak mellett. Tojásai aprók, inkább csak érdekességnek számítanak.

Kezdők számára egyértelműen a japán fürj ajánlott a könnyű tarthatósága és magas termelőképessége miatt.

A megfelelő elhelyezés kialakítása

A fürjek talajlakó madarak, így nincs szükségük magas röpdékre. Az elhelyezésükre több megoldás is létezik:

• Ketrecek: A legpraktikusabb megoldás, különösen tojástermelés esetén. A dróthálós aljú ketrecek tisztán tartása egyszerű, mivel a trágya egy alátett tálcára hullik. A tojások egy enyhén lejtős aljzaton kigurulnak egy gyűjtőcsatornába, így tiszták és sérülésmentesek maradnak. Fontos, hogy a rács sűrű szövésű legyen, hogy a madarak lába ne sérüljön.
• Volierek vagy talajon tartás: Egy természetesebb környezetet biztosít, ahol a madarak kapirgálhatnak. Az alom lehet homok, faforgács vagy szalma. Ennél a tartásmódnál a tojásgyűjtés és a takarítás némileg nehézkesebb.

A fürjek nem igényelnek nagy helyet, de a zsúfoltság stresszt és agressziót okozhat. Alapszabályként egy madárra legalább 0,1 négyzetméter alapterületet számoljunk ketreces tartásnál.

A ketrec vagy a volierek teteje legyen puha anyagból (pl. háló), vagy biztosítsunk alacsony belmagasságot (kb. 25-30 cm), mert a fürjek ijedtükben hajlamosak függőlegesen felugrani, ami fejsérülésekhez vezethet.

A fürjek mindennapi gondozása és takarmányozása

A fürjek egészségének és termelékenységének kulcsa a következetes napi gondozás és a megfelelő minőségű takarmány. A napi rutin kialakítása segít megelőzni a problémákat és biztosítja az állatok jó közérzetét.

Mit esznek a fürjek?

A fürjeknek magas fehérjetartalmú étrendre van szükségük. A takarmányukat a koruknak megfelelően kell összeállítani:

• Indítótáp: A naposcsibéknek az első 3-4 hétben magas, körülbelül 25-28%-os fehérjetartalmú indítótápra van szükségük a gyors növekedéshez. Ez általában pulyka- vagy vadmadár-indítótáp formájában kapható.
• Nevelőtáp és tojótáp: A negyedik héttől fokozatosan áttérhetünk egy alacsonyabb, 20-22% körüli fehérjetartalmú tápra. A tojóknak szánt tápok emelt kalciumtartalommal rendelkeznek, ami elengedhetetlen az erős tojáshéj képződéséhez.
• Kiegészítők: A tojóknak mindig biztosítsunk külön tálban finomra zúzott tojáshéjat vagy takarmánymeszet (grit) a kalciumpótláshoz. Időnként adhatunk nekik apróra vágott zöldségeket, például salátát, pitypangot vagy reszelt sárgarépát.

A friss, tiszta víz elengedhetetlen. Az itatókat naponta tisztítsuk és töltsük fel. Naposcsibéknél használjunk sekély itatót vagy golyós önitatót, hogy megelőzzük a fulladást.

A napi rutin kialakítása

Egy egyszerű napi rutin sokat segít a hatékony gondozásban:

1. Reggeli ellenőrzés: Töltsük fel az etetőket és itatókat. Győződjünk meg róla, hogy minden madár aktív és egészségesnek tűnik.
2. Tojásgyűjtés: A fürjek általában délután vagy este tojnak. A tojásokat naponta legalább egyszer, de inkább kétszer gyűjtsük be, hogy tiszták maradjanak és ne sérüljenek.
3. Takarítás: A ketrecek alatti trágyatálcákat naponta vagy kétnaponta ürítsük ki. Ez kulcsfontosságú a betegségek megelőzésében és a kellemetlen szagok elkerülésében.

Szaporítás és tojástermelés

A japán fürjek kiváló tojástermelők, de a háziasított változatok ritkán ülnek el kotlani. Ezért a szaporításhoz szinte mindig keltetőgépre van szükség.

A tojástermelés ösztönzése

A tojástermelést több tényező is befolyásolja, de a legfontosabb a megvilágítás hossza. A folyamatos, magas szintű tojáshozam érdekében a fürjeknek napi 14-16 óra fényre van szükségük. Ezt a téli hónapokban mesterséges világítással, például egy időzítőre kapcsolt, gyenge fényű LED izzóval pótolhatjuk. A stresszmentes környezet, a megfelelő takarmányozás és az állandó hőmérséklet szintén hozzájárul a jó termeléshez.

A keltetés folyamata: gépi keltetés

A tenyésztojásokat gondosan válasszuk ki: legyenek átlagos méretűek, tiszták és ép héjúak. A keltetés lépései a következők:

• Hőmérséklet: A keltetőgépben a hőmérsékletet tartsuk stabilan 37,5–37,7 °C között.
• Páratartalom: Az első 14 napban a relatív páratartalom legyen 45-55% körül. Az utolsó 3 napban, a bújtatás idején emeljük meg 65-75%-ra, hogy a csibék könnyebben ki tudjanak törni a héjból.
• Forgatás: A tojásokat az első 14 napban naponta legalább 3-5 alkalommal forgatni kell, hogy az embrió ne tapadjon a héjhoz. A legtöbb modern keltetőgép ezt automatikusan elvégzi.

A japán fürj tojása 17-18 nap alatt kel ki. A frissen kikelt csibéket helyezzük egy előmelegített csibenevelőbe (brooder), ahol infralámpa biztosítja a szükséges 35-37 °C-os meleget. Biztosítsunk számukra indítótápot és friss vizet.

Egészségmegőrzés és gyakori problémák

A megelőzés mindig egyszerűbb, mint a gyógyítás. A megfelelő higiénia és tartási körülmények minimalizálják a betegségek kockázatát.

A betegségek megelőzése

A legfontosabb megelőző intézkedések a következők: a ketrecek és eszközök rendszeres tisztítása és fertőtlenítése, az új madarak karanténba helyezése 2-3 hétre, a túlzsúfoltság elkerülése, valamint a jó szellőzés biztosítása huzat nélkül. Ezekkel a lépésekkel megelőzhetők az olyan gyakori problémák, mint a légzőszervi megbetegedések vagy a kokcidiózis.

Gyakori jelek, amikre figyelni kell

Naponta figyeljük meg az állományt. A betegség korai jelei lehetnek: gubbasztás, borzolt tollazat, étvágytalanság, hasmenés, tüsszögés vagy nehéz légzés. Az agresszió szintén probléma lehet, különösen a hímek között. Tartsunk megfelelő arányt: egy hímre legalább 3-4 tojó jusson, hogy elkerüljük a tojók túlzott zaklatását és a hímek közötti verekedéseket.

A porfürdő fontossága

A fürjek természetes ösztöne a porfürdőzés. Biztosítsunk számukra egy sekély tálcát, amelyben finom homok, por vagy fahamu keveréke található. Ez segít nekik tisztán tartani a tollazatukat és megszabadulni az olyan külső élősködőktől, mint a tetvek vagy atkák. A porfürdőzés emellett stresszoldó hatású is számukra, és hozzájárul az általános jóllétükhöz.