Állategészség védelem: A vízfelvétel

Az ún. artézi vizek mélyebb fúrással érhetők el, általában több vízzáró réteget kell ehhez áttörni. Az előzőekben említett felszíni talajvízhez képest sokkal jobb minőségű víz, zárt rendszerű, kevésbé szennyeződik és kevésbé függ a terület csapadékviszonyaitól.A szervezet vízszükségletét legnagyobb részben az ivóvíz fedezi. A takarmányban lévő vegetációs víz, valamint az anyagcsere-folyamatok révén keletkező ún. anyagcserevíz mind hozzájárul a szervezet vízháztartásának egyensúlyban tartásához. Az állatok napi vízszükségletét befolyásolja a környezet hőmérséklete, az állat fizikai igénybevétele, a táplálék összetétele is. A felesleges víz a szervezetből természetes úton távozik a bőrön, a tüdőn keresztül, továbbá a vizelettel és a bélsárral.A szervezet víztartalmának csökkenése szomjúságérzetet vált ki az állatban (emberben). Tartós szomjaztatás után hirtelen nőhet a vízfelvétel, ami kóros következménnyel, a vízmérgezés előfordulásával járhat: ödémás beszűrődés a bőrben, felfúvódás, vérfestékvizelés (hematúria) alakulhat ki.Az állattartó telepek tervezése és létesítése, majd működtetése során érvényesíteni kell az egyes állatfajok biológiai igényeinek és a műszaki feltételek gazdaságosságának összhangját. Ennek megfelelően figyelembe kell venni az állathigiéniai szempontokat, amelyek meghatároznak bizonyos üzemszervezési és technológiai feladatokat.A világ számos országában tapasztalható az állatállományok koncentrálódása, a termelésben jellemző lett a szakosodás, valamint a koncentráció.