Állategészség védelem: Az istálló építési szerkezete

A hagyományos térelhatároló szerkezetek (kő, tégla, beton, vályog) nagy hőtároló képességgel rendelkeznek, így a környezeti hőmérsékletváltozásait periodikus késéssel és értékben elmaradva közvetítik a belső tér felé. A hőfok-kiegyenlítődés annál később jön létre, minél nagyobb a határoló szerkezet tömege, illetve sűrűsége. A hőkésleltetés kedvező az istálló mikroklímájára. Az ún. könnyűszerkezetek esetén nem, illetve csak minimális mértékben beszélhetünk hőkésleltető hatásról, ezért gondoskodni kell a megfelelő fűtésről vagy hűtésről az évszakok szerint. Ha nyáron a mesterséges hűtés nem oldható meg, akkor az állatok a hőmérséklet-ingadozáshoz való alkalmazkodással sok energiát használnak fel.Az épületek falai különféle anyagokból (vályog, kő, tégla, beton, fa) állhatnak, készülhetnek elemekből (tégla, blokk, lemez), lehetnek öntöttek vagy csővázasak (vertföld, vasbeton, beton). A falak rendeltetésük szerint teherhordó és terheletlen falak lehetnek (főfalak és válaszfalak). Helyzetük szerinti csoportosítás alapján megkülönböztetünk alap-, lábazat- és felmenőfalat.Az alapfalak viselik az épület terhét, amit biztonságosan adnak át az altalajnak. Az alapfal mélységét, kivitelezési módját megszabja a talaj szerkezete (minősége), a fagyhatár, a talajvíz szintjének magassága, az épület méretei, a talaj teherbíró képessége stb. Az alapfalat a fagyveszély miatt célszerű kőből vagy betonból készíteni.A lábazatfal az alapfallal azonos anyagból készül; fontos gyakorlati szempont a jó hőszigetelés megoldása, így elkerülhető a hajszálcsövesség következtében való átnedvesedés, illetve megelőzhető a penészedés, a nedves és hideg fal melletti mélyalom átnedvesedése és pl. baromfinevelőkben különböző gombás betegségek kialakulása.

Kapcsolódó fórumok:

• tégla virágágyás