Tényleg gyógyíthatatlan a rémes hemicrania?

Ablak besötétít, fej féloldalra elfektet és magzatpózban agóniát túlél. Tényleg gyógyíthatatlan a rémes hemicrania?

Általában féloldalon jelentkező, őrjítő, szűnni nem akaró fejfájás, és mint az irányító szervnél keletkezett üzemzavarnál, mellékhatásai az egész testre kiterjedhetnek szédülés, látászavar, hányinger, aggasztó zsibbadás formájában. Féloldali jellege miatt nevezik hemi-craniának, és nem csak Pilátus szenved tőle olykor-olykor. Nekem is van egy barátom, aki migrénes. Volt. Ezzel nem a léte megszűnését jelzem, csak a gyógyulását.

Évek óta élt együtt a havonta akár többször is jelentkező agyérgörcsökkel, mégis egyszer megelégelte. Huszonéves létére nem élheti le az egész hátralévő életét egy olyan vissza-visszatérő zavarral, mely nem csak a munkában, de néha már mozgásban is megakadályozta. Utánanézett, mi baja is van pontosan, ám nem jutott többre az „orvosok sem ismerik pontosan” nem túl egzakt magyarázatán. Na jó, agyi erek görcse, induljunk ki ebből. Hogyan is viselkedik a test, ha görcsöl? Megfeszül, és a legkisebb erőkifejtés a lazításra csak még szorosabbra húzza a szöveteket. Tehát figyelmen kívül kell hagyni a fájdalmat, mert minél jobban koncentrálunk arra, hogy nem fáj, annál mélyebbre süllyedünk a futóhomokban.

Hogy a fenébe ne figyeljek arra, hogy fáj, ha egyszer fáj? Úgy, hogy bárhogyan is hangzik, gondolkozzunk el a következő mondaton egészen addig, míg minden tiltakozásunk felismerésbe csap át. Nem kell szenvedni! Zavar lehet, de magát a kínt az agy szüli. (Apró széljegyzet, hogy gyorsan nézzük meg az Iception című filmet, lehetőleg eredeti nyelven. Újra. És újra.) Az agy szüli kifejezés ezúttal fájdalmasan találó, de csak annyit értek alatta, hogy ezért létezik egyáltalán fájdalomküszöb, mert mi döntjük el, hogy mekkora inger után kezdünk el szenvedni. Nem fakírságra buzdítok, csak ismerjük fel, hogy a fájdalominger csupán egy figyelmeztetés, mint egy villogó piros lámpa a műszerfalon. Az olajnyomásjelzőt nem érdekli, mennyire jajgatunk, addig villog, míg helyre nem állítjuk a hibát, a hogyan, a mennyi idő alatt, a kinek a segítségével már csak rajtunk múlik.

Ha görcsöl, lazítsuk el! Fáj, persze, fáj, de pontosan addig fog fájni, míg ki nem tágítjuk, meg nem nyugtatjuk. Így hétévnyi kínlódás után a barátom 3 éve nem tapasztal magán semmiféle fejfájást. A legkisebbet sem. Ha érezné egy roham közeledtét nem kezd plusz idegeskedésbe, hogy „jaj, csak most ne kezdjen fájni”. Egyszerűen relaxálja az ereit, idegeit és esélye sincs kifejlődnie a hemicrániának.