LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Vishnu, Isvara, az isteni hármasság középső alakja, a fenntartó. A két másik erő a teremtés és a pusztítás között a világ megnyilvánult létezésének, változásának erejét testesíti meg. Ő a megőrző, az óvó princípium.
Vishnu felesége Lakshmi, a gazdagság istennője. Ennek jelképes értelme: a fenntartás, az eltartás, az életben tartás velejárója az anyag világában zajló változási folyamatoknak, amelyet a gazdagság, az anyag minőségének lehetséges pozitív állapota testesít meg.
A szanszkrit szógyök vish jelentése: szétterjed, kiterjed, áthatol, beivódik. A Vishnu princípium az, amely ha behatolni, beívódni képes az emberi szellembe, akkor a két világminőség, a mikrokozmosz és a makrokozmosz legmagasabb minősége testesül meg.
Vishnu hagyományos ábrázolásain egy hatalmas kígyó (shésha vagy ánanda) hátán lovagol a világtengeren, amely a mennyek (vaikuntha) közepén lelhető fel. A kígyó oly módon tekeredik össze, hogy testéből Vishnu számára kényelmes ágyat formál. A kígyónak ezer feje van, nyakával pedig saját összetekeredett teste felé fordul. Vishnu párja, felesége Lakshmi lábai előtt ül, szolgálatra készen.
A lábainál ülő hitves, Lakshmi, a teremtett világ erejét, anyagi értelmű hatalmát jelképezi. Ha az ember elérte a felismerés állapotát, már nem kell keresnie a világ anyagi örömeit, azok jönnek el a lábaihoz.
Vishnu színe kék, és sárga öltözetet visel. Fején koronát hord, és lábaival lótuszvirágon áll. Négy karja van. Mindezek együtt azt jelképezik, hogy ö maga nem más, mint a legmagasabb Én, az Atman, a Brahman megtestesülése, amely változatlan, de amely körül a világ változásai történnek. Jelenti a világ múlhatatlan eredetét, a mulandó közepette.
Négy kezében egy jelképes tárgyat tart. Egy kagylókürtőt (shanka), egy apró diszkoszt (csakrá), egy buzogányt (gadá), és egy lótuszt (padmá). Mind a négy az emberi fejlődés egy-egy végső célját jelképezi.
A lótusz a legmagasabb belső valóságot szimbolizálja, ezt kell elérnie az embernek, hogy megközelítse saját eredeti állapotát.
A kagylókürt a csatába hívó eszköz, amely az ember belső küzdelmének megvívását hivatott ösztönözni. A buzogány, figyelmeztetés az ember számára, hogy felfigyeljen, meglássa, megtapasztalhassa a világegyetem és a természet törvényeiben uralkodó szabályszerűséget.
A diszkosz a pusztítás éles fegyvere, jelképezi a fejlődésben rejlő bukás lehetőségét, következményét, és a világegyetemben uralkodó törvény erejét, amelynek szabályos logikája alól Vishnu, azaz az isten sem lehet kivétel.
