Kaszpi-tengeri kis hering Caspialosa caspia
Jegyei: teste heringszerű, hasoldala erősen lapított. A testmagasság a teljes hossz egynegyede. Nagy, kerekded pikkelyei vannak. Felső állkapcsa erős középső bemetszéssel; az alsó állkapocs a szem hátulsó szegélyéig ér. A vomer fogazott. Több mint 90 (átlagosan 122) gyenge, vékony kopoltyútüskéje van. Színezete: hátoldala zöldesen vagy kékesen csillogó, oldalai és a hasoldal ezüstszínű. Testhossza: átlagosan 12-20 cm, max. 32 cm-ig.
Élőhelye: a Kaszpi-tenger és a beleömlő folyók, különösen az északi oldalon. A déli részről 3 alfaja ismert: C. c. knipowitschi, C. c. persica és C. c. salina, amelyek nem vándorolnak, hanem a folyók deltájában ívnak. A Földközi-tengerből ugyancsak 3 alfajt írtak le, ezek a kopoltyútüskék kis számával (max. 90-ig) különböznek: C. c. palaeostomi (Paleostom-tó, Nyugat-Kaukázus), C. c. nordmanni(a Fekete-tenger nyugati fele és a beleömlő folyók, például a Duna), C. c. tanaica (a Fekete-tenger keleti fele és folyói, például a Don).
Életmódja: a 2-3 éves korukra ivaréretté vált halak a Kaszpi-tenger északi felén, a nagy folyók torkolata előtt gyülekeznek, és április-június között 2-3 méteres mélységben ívnak. Az ikrák száma 400 000700 000, az ivadék 2-3 nap alatt kel ki. Tápláléka: gerinctelen állatok és apró halak.
Kizilaga-hering Caspialosa curensis
Jegyei: teste karcsú, heringszerű; feje oldalnézetből felül és alul egyenletesen lekerekített. A testmagasság, éppen úgy, mint a fejhossz, a teljes hossz 1/4-e. Szemei nagyok, zsírhéjakkal. Hátúszója rövid. Oldalvonala nincs. Felső állkapcsa erőteljes középső bemetszéssel; az alsó állkapocs a szem hátulsó szegélyéig ér. Az állkapocs és a vomer fogazottak. A mellúszók hossza 4/5-e a mellúszók és a hasúszók kezdete közötti távolságnak. A 31-43 kopoltyútüske hosszabb, mint a kopoltyúlemezkék. Színezete: háta zöldes vagy kékes, csillogó, oldalai és hasoldala ezüstösek. A kopoltyúfedői mögött nincsenek sötét foltok. Testhossza: átlagosan 14-16 cm, max.19 cmig (5 éves példányok). Élőhelye: a Kizilagacsi-öböl a Kaszpi-tenger déli felén.
Életmódja: bár ezt a kis heringfélét elterjedési területén gyakran fogják, és így halgazdasági szempontból is jelentős, biológiája alig ismert. Azok közé a fajok közé tartozik, amelyek a szaporodási időszakban egyesével vándorolnak felfelé a folyókban. A populáció jelentős része a torkolat vidékén vagy a tenger homokpadjain ívik, április-májusban. Az állatok a 3. vagy a 4. életévük végén ivarérettek. Tápláléka: apró gerinctelen állatok, az idősebb példányok halivadékra és apró halakra vadásznak.