Kezdőlap / Divat-szépség / Cipő / A lábbeli történelme

A lábbeli történelme

A lábbeliviselet kialakulása elsősorban azzal magyarázható, hogy az ember testét, így a láb felületét is védeni kellett az időjárás viszontagságaitól, és a talaj egyenetlenségeitől, másodsorban pedig a járást, munkavégzést segítette elő. A lábbeli ősi alakja a talp alá kötött fa, kéreg vagy bőr volt, ebből fejlődött ki idővel a ma is alkalmazott forma. A kialakítást kezdetben a célszerűség határozta meg,későbbiekben már a divat is befolyásolta a cipő esztétikai kiképzését. A lábbelikészítés legfontosabb nyersanyaga kialakulásától kezdve-egyes kivételektől eltekintve- az állatokról lenyúzott bőr. Így a cipőkészítés mellett kialakult a timárság, ami az ember legrégibb kézműves tevékenysége. A primitív törzsek nem ismerték a bőr kikészítésének módját, de az egyenlítőtől fokozatosan eltávolodva valamennyi területen hasznosították az állatbőröket. Más helyeken egyes néptörzsek csak növényi rostokból-sásból, indából-font szandált viseltek, ez Egyiptomban is kedvelt viselet lett. Trópusi vidékeken a bennszülöttek a mai napig is készítenek pálmalevélből sarut. A bőrnek sókkal és más anyagokkal való cserzését már az ősi kultúrákban alkalmazták. A bőrkikészítés több módozatát is ismerték Pl. a naszkapi indiánok a mokaszin készítéséhez bársonyos karibu bőrt használtak, ami a kikészítés során hófehér szint kap. Hogy a belőlük varrt mokaszin ne legyen olyan kényes , füstöléssel világosbarna szint adtak a bőrnek. Az egyiptomi lábbeliviselet nem volt jellemző mindkét nemre. Inkább a férfiak hordták a szandált vagy sarut, de rituális szertartásokon levették. A nők mezítláb jártak, lábukat színes lábperecekkel ékesítették. A rabszolgák megkülönböztetésük miatt hordták a sarut, melynek talpa meg volt jelölve.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Cipő divat 2011

A 2011-es év nyara igen különböző cipőkollekcióval lepte meg a divatörülteket. Nagy részben a 70-es ...

Hozzászólás