LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az anyák általában természetesnek tartják azt, hogy az anyai érzés a gyermek születésének pillanatában rögtön megnyilvánul. Némelyik anya megdöbbenéssel tapasztalja, hogy két vagy három nap (esetleg akár hosszabb idő is) eltelt, és ő még mindig nem érez szeretetet az újszülött csecsemője iránt. Az apró kis lény kiváltja ugyan belőle a gyengédséget és az oltalmazó szándékot, de az erős és ragaszkodó anyai szeretet még mindig nem hatja át. Ez elég gyakori, és semmi rendellenesség nincs benne. Egy, esetleg két hét is eltelik, mire ez az „igazi” szeretet jelentkezik. Addig is élvezze az anya a kisbaba testi közelségét, azt a jó érzést, amikor magához szorítja: a baba jellegzetes, csodálatos illatát, parányi kezecskéje erős szorítását, amikor a tenyerébe tesszük az ujjunkat. Nagyon ritkán előfordul, hogy az anyai szeretet egyáltalán nem is jelentkezik és az anya valamilyen okból elutasítja a kisbabáját. Vannak esetek, amelyeket a gyermekpszichológusok úgy jellemeznek, hogy az anya és a gyermeke „nem illenek össze”. Valaha ezért a társadalom az anyát okolta, mondván: nem tud alkalmazkodni a kisgyerek igényeihez és egyéniségéhez. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. Az anyában meg lehet a legerősebb anyai ösztön, a törekvés, hogy gondoskodjék a kisbabáról és nagy vágyat érezhet arra, hogy szeresse, de mégsem alakul ki közöttük az igazi anya – gyerek kapcsolat. Ma már tudjuk, hogy a hiba éppen annyira a kisbabában van, mint az anyában: „rosszul vannak összepárosítva”. Ha az anya úgy érzi, hogy nem tud szeretetet érezni gyermeke iránt, forduljon orvoshoz, mert segítségre van szüksége neki is és a kisbabájának is.
