LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jegyei: közepes méretű, robusztus gyík, feje viszonylag nagy, végtagjai erőteljesek, farka hosszú, esetleg nagyon hosszú. Mindkét nem háta világos- vagy sötétzöld (ritkán barnás). A hímek hátukon rendszerint apró fekete pontocskákat viselnek, amelyek díszes mintázatot adhatnak ki; a nőstényeknél gyakran sorokba rendeződnek és sötét jegyeket alkotnak, köztük fehéres, sárgás vagy halványzöld vonalkákkal, amelyek feltűnő hosszanti csíkokká folyhatnak össze. Az alsó állkapocs és a torok a hímeknél nászidőben pompás kék színű, a has általában folttalan, fehéres, zöldes vagy sárga. A hímek feje robusztusabb, sötétebb fejtetővel és azon erőteljesebb világos pettyezéssel, mint a nőstényeké. A teljes hossz ritkán lépi túl a 400 mm-t. Elterjedése: Spanyolország északi részétől Dél-Oroszországig, ill. északon Normandiától délre Szicíliáig. Magyarországon mindenfelé elterjedt, pompás gyíkfajunk, bár a következő fajnál válogatósabb, jobban kerüli az ember által zavart élőhelyeket. Élőhelye: a zöld gyík a meleg, de viszonylag nedves biotópok lakója, pl. sűrűn benőtt patak- és tópartokon, út menti bokrosokban és elgazosodott, sziklás tájakon él a tengerszinttől a 2000 m magas hegyekig. Hazánkban elsősorban a változatos növényzetű erdőszéleket, tisztásokat, cserjés, napos lejtőket kedveli. Életmódja: a zöld gyík kedvező időjárás esetén március-áprilisban hagyja el téli szállását; előbb a hímek, majd a nőstények jelennek meg, és csak legvégül a fiatalok. A hím és a nőstény még a tulajdonképpeni párzási idő előtt találkozik. Együtt használják közös napozóhelyüket, és ugyanazon a búvóhelyen éjszakáznak is. A tojásokat a nőstény sekély, maga ásta üregbe rakja le.
