A Sarkcsillag jelenleg az északi égi pólus közvetlen közelében található, ezért az északi félgömb minden megfigyelője jól ismeri. Komponenseit tekintve is érdekes rendszerről van szó. A Sarkcsillagot alkotó Polaris A szuperóriás, Polaris B pedig a fősorozaton tartózkodik. A két csillag közepes amatőrtávcsővel szétválasztható, a Polaris B-t William Herschel fedezte fel …
Érdekel a cikk folytatása? »Különleges kettősök és fejlődésük
A többi csillaghoz hasonlóan a többes rendszerek tagjai is fejlődnek. A kettős rendszer tagjai fősorozati csillagokként kezdi életüket, ilyenkor egymás körüli pályájuk szabályos, fedéseik kiszámíthatóak. Évmilliók elteltével azonban a csillagok bejárják a magányos csillagok szokásos fejlődési útját, így olyan rendszer jön létre, amelyek tagjai merőben különböznek egymástól. Egyik példa erre …
Érdekel a cikk folytatása? »Öreg csillagok, óriások és szuperóriások
A kis tömegű, sok milliárd évvel ezelőtt keletkezett fősorozati csillagok éppúgy öreg csillagoknak tekinthetők, mint azok a nagy tömegű csillagok, amelyek rövidesen szupernóvaként fel fognak robbanni, jóllehet még egymillió évet sem éltek. Nagyszerű látványt nyújtanak a haldokló öreg csillagok. Amikor egy csillag magjában elfogy a hidrogén, akkor a hidrogén égése …
Érdekel a cikk folytatása? »A csillagok haláltusája
Egy csillag nem élhet örökké, egyszer elfogy annak is üzemanyaga, a hidrogén. Ez idő alatt különböző szakaszokon megy át attól függően, hogy mekkora a tömege. A törpecsillagok csendben hunynak ki, de több milliárd, akár százmilliárd évig is világítanak. A viszonylag kis tömegű, közepes csillagok miután elfogyasztották a fűtőanyagot, felfújjak külső …
Érdekel a cikk folytatása? »