LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A többi csillaghoz hasonlóan a többes rendszerek tagjai is fejlődnek. A kettős rendszer tagjai fősorozati csillagokként kezdi életüket, ilyenkor egymás körüli pályájuk szabályos, fedéseik kiszámíthatóak. Évmilliók elteltével azonban a csillagok bejárják a magányos csillagok szokásos fejlődési útját, így olyan rendszer jön létre, amelyek tagjai merőben különböznek egymástól. Egyik példa erre a Szíriusz. A rendszer egyik tagjának fejlődése az egész rendszer viselkedését megváltoztathatja. Ha például az egyik komponens felfúvódik, és vörös óriássá alakul, akkor ennek hatására a csillag kölcsönhatásba léphet társával. A kísérőcsillag anyagot szívhat magához az óriásról, és ha a kísérő már önmaga is fehér törpévé fejlődött, akkor a folyamat pusztító erejű robbanáshoz vezethet. A csillagfejlődés tehát viharos események helyszínévé alakíthatja a stabil kettős rendszereket.
Sok kettőscsillag tökéletes szabályszerű viselkedést mutat, a csillagok évmilliókig keringenek egymás körül, bármiféle drámai változás nélkül. Más kettősök viszont, különösen azok, ahol a csillagfejlődéssel összefüggő változások következnek be, szélsőséges viselkedést mutathatnak. Az egyik példa erre az összeérő kettős rendszerek, amelyben a két csillag érintkezik egymással. Ilyenkor a nagyobb tömegű csillag anyagot ad át kísérőjének, ráadásul többet, mint amennyit az magába tud fogadni. Ennek következtében a fölösleges anyagból mindkét csillagot magába foglaló, közös gázburok jön létre. A csillagok a gázban keringenek, ezért közegellenállási erő ébred, ami módosítja a csillagok keringését. Ily módon a tág és évtizedes keringési periódusú rendszer olyan gyors kettőssé fejlődhet, amelyek komponensei néhány óra alatt körbeszáguldják egymást. 1974-ben fedezték fel azt a kettőspulzárt, amelynek köszönhetően új fejezet nyílt a gravitációs fizika történetében. A kettőspulzár különösen szabályos és pontosan működő kettős rendszer, ezért kimutathatóvá vált a gravitációs hullámok következtében fellépő energiavesztés.
