Az idősebb lárváknak feltűnő kopoltyúbojtjaik nőnek, törzsükön haránt irányú izomárkok láthatók, hátukon és farkukon magas, hosszú és hegyes lefutású úszóhártya van. Leginkább a vízinövények közt bujkálnak, de a nyílt vízben is meg lehet figyelni őket, amint mozdulatlanul lebegnek. A békalárvákkal szemben, amelyeknek először a hátsó lábuk nő ki, a gőtelárváknál …
Érdekel a cikk folytatása? »Tarajos gőte élőhelye
Látótávolságán belül minden feltűnő mozgásra reagál, és ösztönösen odaúszik. Ha hímek találkoznak, orrukat összeérintik, és így ismerik fel egymás nemét. Amikor egy hím végre egy nőstényre akad, ferdén vagy keresztben helyezkedik el előtte. Hátát felpúposítja, mint egy macska, és farkát nagy ívben legyezve a nőstény felé tereli a kloákájából kiáramló …
Érdekel a cikk folytatása? »Tarajos gőte
Magyarországon a korábbi törzsalak, a közönséges tarajos gőte (T. cristatus) a leggyakoribb, de a Dunántúl déli részén a T. dobrogicus is él, a nyugati határszélen pedig a T. carnifexelőfordulása is gyanítható. Élőhelye: az alföldeket és a hegyeket egyaránt meghódította. 1000 m-ig rendszeresen, de ritkábban 2000m-ig is felhatol. Sokféle biotópban megél, …
Érdekel a cikk folytatása? »Tarajos gőte
Jegyei: nagy, általában elég robusztus gőte, durva szemölcsös bőrrel és erős végtagokkal, valamint hosszú, fekete-sárga gyűrűs ujjakkal. A farok kb. a testtel egyenlő hosszú, oldalról lapított, a nősténynél az alsó éle sárga vagy narancsszínű. A vízben élő állatok háta rendszerint sötétbarnás vagy feketés, általában feketén foltos; a szárazföldön élők ellenben …
Érdekel a cikk folytatása? »