LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Kétéves korára a gyermek kinő az etetőszékből, és a felnőttekkel együtt az asztalnál eszik. A közös étkezés fontos társadalmi alkalom a gyermek számára; szocializálódásának lényeges része, hogy megtanul családtagként viselkedni. Az is fontos, amit eszik, de mi csak a megfelelő táplálékról gondoskodjunk, azt bízzuk rá, hogy megeszi-e azt amit kap. Nem fogja magát éheztetni, és ő tudja legjobban, hogy mikor elég neki.
Az evési problémák elkerülésének titka, hogy mi magunk legyünk oldottak és kedvesek. Kezdettől azt kell a gyermekkel éreztetni, hogy az evés örömteli módja az éhség kielégítésének. Mindig hiába az evés körül csatározni – végül is az anya jobban kiborul, mint a gyermek, aki legközelebb még hevesebben fog ellenállni. Tipegős korú gyermekünket tartsuk változatos étrenden, engedjünk neki némi választást abban, hogy mit eszik. Hamarosan értésünkre adja, hogy mi az, ami a fogára való. Ne büntessük a gyereket azért, mert egy bizonyos ételt nem eszik meg, és ne jutalmazzuk azért, amit megeszik. Ha a gyerek piszmog az evéssel, ne sürgessük, hogy fejezze már be, mindenki saját ritmusában étkezik, mi sem örülnénk, ha siettetnének a vasárnapi ebéd elfogyasztásával.
Ha egész héten át különböző ételeket kínálunk, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy nem válik egyhangúvá az étkezés, és gyermekünk hozzájut a neki szükséges tápanyagokhoz. Nagy dilemmát jelenthet a két étkezés közötti falatozás, édesség igénylése. Sütemény, csokoládé helyett kínáljunk a gyermeknek inkább nagyobb tápértékű harapnivalót, gyümölcsöt, vagy nyers zöldséget. Nem kell teljesen száműzni az édességeket, de meg kell szabni az egészséges határt az elfogyasztásukban. Étkezések után adjuk a gyereknek az édességet, és ne étkezések között! Ügyeljünk arra is, hogy az édesség elfogyasztása után mindenképpen mosson fogat a gyermek!
