Egy- és kétéves kora között a kisgyerek határozottan kezdi kimutatni, hogy bizonyos ételeket jobban szeret a többinél. Elég általános, hogy a gyerek rákap egy-egy ételre és minden mást visszautasít. Előfordulhat például, hogy semmiképpen nem akarja elfogadnia húst és egy darabig csak joghurtot és gyümölcsöt kér. Ez így megy, mondjuk egy hétig, aztán egyszerre megunja a joghurtot és folyton sajtot és gyümölcsöt akar enni. Az okos szülő nem csinál nagy ügyet ebből. Nincs olyan bűvös étel, amelynek ne volna tápértékszempontjából azonos megfelelője: adjuk helyette azt. Csak nehezítjük a dolgunkat, ha olyan ételt készítünk, amelyről sejtenünk kell, hogy a gyerek vissza fogja utasítani és még meg is haragszik ránk emiatt. Mindkettőnk dolgát megkönnyíti, ha olyat főzünk neki, amiről tudjuk, hogy igazán szereti, még ha mi nem is helyeseljük épp azt az ételt. Bebizonyították, hogy ha a gyereknek sokféle ételt kínálnak, az általa választott étel végső soron megfelelő összetételű lesz. Végtére miért kellene a kisgyereknek azt az ételt ennie, amit mi választunk neki? Miért volna az ő ízlése azonos a miénkkel? Ha valóban a baba jó fejlődését és jó közérzetét tartjuk szem előtt, magunk is belátjuk, mennyivel többet ér, ha olyat eszik, ami ízlik neki, mint ha egyáltalán nem eszik. Ebben is legyünk rugalmasak. Ha azt lájuk, hogy gyerekünk határozottan elutasít egy bizonyos ételt, adjunk helyette valami mást, ami azonos tápértékű és szívesen megeszi. Ha láthatóan utál egy ételt és azt megpróbáljuk belekeverni olyan táplálékba, amit egyébként szeret, valószínű, hogy nem fogja megenni, esetleg más ételeket is elkezd visszautasítani majd.