LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Amerikában is, ahol a hivatásos egészségügy (amit talán helyesebb lenne hivatásos betegségügynek nevezni) széles rétegek számára elérhető, a modern gyógykezelések egyre növekvő költsége miatt egyre több amerikai fordul az öngyógyítás lehetőségei felé. Ezért cseppet sem meglepő, ha szemben találjuk magunkat hivatásos orvosok ellenvéleményével, hisz az ő megélhetésük forog kockán, amikor az egyre népszerűbbé váló öngyógyítás miatt a nagyközönség egyre kevésbé támaszkodik a hivatásos orvostudományra (hogy a gyógyszergyártás mágnásait ne is említsük).
Bárhogy is álljon a dolog, ahhoz, hogy bármilyen anyag gyógyászati értékéről független véleményt alakíthassunk ki, szemügyre kell vennünk az esetleges kellemetlen mellék- és mérgező hatásokat is. Kihez forduljon ebben az esetben a vitaminok és ásványi termékek széles választékával farkasszemet néző fogyasztó? A legfontosabb tanácsadó természetesen a háziorvos, de figyelembe kell vennünk, hogy a legtöbb orvos meglehetősen kevéssé vagy egyáltalán nem képzett táplálkozási szakember. A következő hagyományos információforrás a gyógyszerész, de anélkül, hogy ismételni szándékoznánk önmagunkat, képzésük során a gyógyszerészek is csak minimális mértékben vannak kitéve a táplálkozástudomány adatainak.
Alternatív információforrásként esetleg a táplálkozástudományi szakemberek, a dietetikusok és az egészségügyi szaktanácsadók kerülhetnek szóba. Az egészséges élelmiszereket árusító boltok személyzete kisebb-nagyobb mértékben szintén képes segíteni – hiszen ők azok, akik a „betegségszakértőkkel” ellentétben, tanácsot adhatnak a kiegyensúlyozott étrenddel, a helyes táplálkozással és kiegészítéssel kapcsolatban. Mind ez ideig sem az orvostársadalom, sem a kormány nem ismerte el e valóban „egészség-ügyi” szakemberek érlékes hozzájárulását a nemzet egészségéhez. Talán tovább bátorítja őket, ha megjegyezzük, hogy a nyilvánosság már rádöbbent fontosságukra.
