LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ókor kegyetlen kivégzési módszere volt a keresztre feszítés. Számos orvos, vallástörténész és tudós foglalkozott a témával, és kifejezetten azzal is, mi is volt tulajdonképpen a keresztre feszítettek halálának közvetlen oka. A legtöbbet sorolt indokok közé tartozik a kiszáradás, az elvérzés, a szívszélhűdés, a sokk, a légzőszervek bénulása valamint a vérmérgezés is.
Elsőként egy angol orvos, William Stroud foglalkozott mélyrehatóan a kérdéssel és arra a később megcáfolt álláspontra jutott, hogy Jézus halálát szívének megrepedése okozta, ami az őt ért traumatikus sokkhatás következménye volt. A későbbiekben ezt a lehetőséget az orvosok kizárták, mert az aorta csak idős korban képes megrepedni.
A talán legtöbbet hallott magyarázat szerint a kereszten való függés olyannyira megterhelte a felső végtagokat, hogy azok görcsbe rándultak, a görcs kiterjedt az egész izomzatra, beleértve a légző izmokat is és fulladást okozott mindez. Az elmélet kritikája az, hogy a lábtámasz és az ülőke alkalmazása a kereszten jelentősen könnyítette a felső végtagokra nehezedő súlyt és ezáltal megkönnyítette a légzést. Ezt támasztja alá az is, hogy a kereszten szenvedők sokszor halálukig beszéltek, egyesek még énekeltek is. Légzési nehézségekkel mindez nem lett volna kivitelezhető.
A téma ismert kutatójának, Zugibe elméletének elindítója volt az a magyarázat, hogy a trauma okozta vérkeringési zavarok és az előzetes ostorozás vezetett a halálhoz. Zugibe laboratóriumi körülmények között vizsgálta önkéntes egyetemi hallgatók segítségével a függeszkedés hatását az emberi szervezetre. A végső magyarázatot a traumás sokkban látta, melyet a testi fenyítés, a felszögezés, a trauma okozta fokozott izzadás, kiszáradás, a keringési rendszer fokozatos leállása magyaráz.
