LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ez a fogalom többféle módon meghatározható, attól függően. hogy a nők vagy a férfiak szempontjait fogadjuk-e el. Ha az asszony kielégületlensége az, ami a férfit rábírja, hogy orvoshoz menyen, akkor Mastersszel és Johnsonnal’ együtt mondhatjuk, hogy a magömlés korai, ha egynél többször fordul elő, mielőtt a partner eljutna az orgazmusig. Ebben az esetben az asszony orgazmusig való eljutásának gyorsasága vezet el annak megítéléséhez, hogy a magömlés korai-e vagy sem.
Másfelől a férfi maga is sajnálhatja, hogy a szexuális aktus, amibe belekezdett, ilyen rövidre sikerült. Ezért van az, hogy a második meghatározás, melyet az amerikai kézikönyvek elfogadnak, csak a férfit veszi számításba: „Az aktus során a magömlés korai, amikor váratlanul következik be – még mielőtt az az egyén számára kívánatos lenne – az orgazmus akaratlagos kontrolláló képességének állandósult hiánya miatt.” Mégis fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy valóban betegségről van-e itt szó? Ez a „szexuálpszichológiai” zavar annyira gyakori, hogy kétkedésre adhat okot. Még Kinsey is azt írta, hogy a férfiak 75%-a szenved a korai magömléstől. A két másik híres szexológus. Masters és Johnson szerint az amerikai férfiak 40%-a volt érintett ebben.
Egyébként csak néhány évtizede beszélünk korai magömlésről. Pontosan azóta, amióta a nők a társadalomban elfoglalták az őket megillető helyet. Annak előtte az orvosok csak az általuk „magömlés a kapu előtt”-ként emlegetett (ejaculatio ante portas) jelenségével bajlódtak. Ez ugyanis még a vaginába történő behatolás előtt következik be, s ezáltal veszélyezteti a házaspár termékenységét.
Manapság az az elfogadott nézet, hogy attól a pillanattól, amikor a páciens (vagy a partner) kielégületlenséget érez és panaszkodik erről orvosának, annak arra kell törekednie, hogy gyógymódot, és ha lehet, végleges megoldást találjon.
A meghatározás körüli bizonytalanságon túl kétféle korai magömlési forma között kell különbséget tennünk: az egyik forma az, amely mindig is létezett és voltaképpen az egyén személyiségétől függ, a másik pedig az egyén életének valamely eseménye után jelentkezett, és amelyből nyilvánvalóan más, könnyen vagy nehezen azonosítható problémák is következnek, és amelyet általában könnyebb orvosolni.
