LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A méhpempő vegyelemzése arról árulkodik, hogy tömve van tápanyagokkal. Megtalálható benne a legtöbb B-vitamin fajta (thiamin, riboflavin, nikotinsav, biotin, inozit, folsav, piridoxin, kobalamin, pantoténsav), aminosavak (a fehérjék építőkövei), C-vitamin, kalcium, kálium, magnézium, foszfor, nátrium, vas, mangán, cink és kobalt, továbbá zsírsavak, különféle cukrok, hormonok és nukleotidok. A méhpempő összetételének fennmaradó kis hányadát az a mindeddig azonosítatlan vegyület adja, melyet a „mágikus adaléknak” tekintenek – ez különbözteti meg a méhpempőt minden más kiegészítő tápanyagtól.
A méhpempő hatása az egészségre
Sokan úgy találják, a méhpempő energiát ad nekik, és növeli állóképességüket. A méhpempő állítólag az egészségi panaszok végtelennek tűnő során segített már: az aknétól, a különféle allergiáktól, a torokgyulladástól, a szorongástól és az ízületi gyulladástól kezdve a kopaszságon, a fejfájáson, a herpeszen és az impotencián át egészen a visszerekig. Általában megállapíthatjuk, ha valakinek használ a méhpempő, akkor úgy tűnik, minden lehetséges panaszt enyhít.
Frissen vagy szárítva?
Az élelmiszerek vagy tápanyagok bármiféle feldolgozása megváltoztatja biokémiai szerkezetüket – ezt már az ízük is elárulja. A fagyasztva szárított kávé íze különbözik a frissen őrölt és szűrt kávé ízétől, de ettől még lehet belőle egy csésze igen jó frissítőt főzni. A fagyasztott és szárított méhpempő olcsóbb, mint a friss, de úgy tűnik, hatása nem egyenértékű az utóbbiéval.
Tényleg beválik?
Sajnos mind a mai napig nem végeztek a méhpempővel klinikai vizsgálatot, ezért hatékonyságáról csak anekdotaszerű bizonyítékaink vannak. Ez utóbbiból azonban bőségesen, és értelmetlen lenne csak azért lemondanunk egy kiegészítő tápanyagról, mert még nem született olyan tudományos vizsgálat, ami igazolná a hatásait. Ha Vasco da Gama is így állt volna a dolgokhoz, még több tengerészét elveszítette volna útja során, csak mert megtagadta volna tőlük a citromot…
Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy – mint minden más kiegészítő esetében – a szupplementáció csak akkor hatásos, ha fennáll valamilyen tápanyaghiány. Ezért ésszerűnek tűnik az a következtetés, hogy a méhpempőfogyasztók egy része azért nem tapasztalta a szer állítólagos csodálatos hatalmának eredményeit, mert vagy eleve tökéletes egészségnek örvendtek, vagy mert betegségük oka túlnőtt bizonyos tápanyagok hiányán – nevezetesen egész életmódjukon változtatniuk kellett volna. De amíg oly sokaknak használ a méhpempő, ki akarná elvenni tőlük?
