LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A csontritkulás a csontozat olyan betegségét jelenti, amely a csontok mésztartalmának (kalcium és foszfor) csökkenésével jár együtt. Olyan betegség, ahol a csontállomány fokozódó csökkenésének révén a csont szerkezetét alkotó csontgerendák vastagsága lecsökken és a gerendák közötti távolság megnő. Ezzel párhuzamosan a csontok törékennyé válnak, súlyos esetben minimális ütés vagy sérülés is törést okozhat.
A csontritkulás (osteoporosis) a csontszövet ritkulását, a csontatrophiát (sorvadást), az elégtelen csontképződést foglalja magában. Valójában fehérjeanyagcsere-zavar következtében kialakuló elégtelen matrix képződés.
A csontokat szerves és szervetlen anyagok alkotják. A szerves anyagok fő tömege kollagén (enyvad) rost, míg a szervetlen anyagok alapvetően kalcium sók. A fehérjetartalmú alapállományba rakódnak le a kalcium sók.
A szerves anyagoknak tulajdonítjuk a csontok rugalmasságát, míg a szervetlen anyagoknak a csontok teherbíró képességét, szilárdságát.
Ha az alapállomány felépítése és összetétele bármilyen okból megváltozik, akkor a mészsók kioldódnak, és a széklet illetve vizelet útján kiürülnek a szervezetből.
A mészszegény csont fájdalmas lehet, törésre hajlamos, az röntgen-sugarakat fokozottan átereszti. A csontritkulás létrejöttéhez heveny formában, csonttörés útján, de kialakulhat lassan is, hormonális zavarok (menopauza, belső elválasztású mirigyek csökkent működése) vagy elöregedés következményeként. Csontritkulást okozhat a tartósan kalciumhiányos táplálkozás is. Gyógykezelése a kiváltó októl függ.
A csontok teherbírás kívánalmainak, az igénybevételnek megfelelően állandóan átalakulnak egy folyamatos felépítő és lebontó tevékenységnek köszönhetően. A csontrendszer tehát állandó megújulásban van: a régi struktúrák lebomlanak és újak épülnek fel.
Alapvető fontosságú tudnunk azt, hogy 25-30 éves korunkig a csonttömeg növelhető, majd ezt követően természetes módon csökken, növelve ezzel az osteoporosis kialakulásának lehetőségét.
A csontritkulás előfordulhat kalciumszegény étrend, mozgáshiány, vagy szteroid kezelés következtében is. Általánossá vált a táplálékkal bevitt kalcium felszívódását, beépülését gátló anyagok fogyasztása, mint pl. az alkohol, a koffein, a Cola-félék stb.
A magas foszfortartalmú anyagok természetes módon csökkentik a kalciumszintet a szervezetben és igen nagy szerephez jut a csontritkulás kialakulásában a mozgásszegény életmód is.
A legelterjedtebb azonban az ún. posztmenopauzás forma, amely az 50. és a 60 életév között jelentkezik.
Nők esetében hatszor gyakoribb, mint a férfiak esetében.
A hormonrendszer áthangolódása igen nagy hatással van az ember egész anyagcseréjére.
A csontritkulás megelőzése, a betegség kifejlődésének fékezése, illetve karbantartása egész életre szóló gondoskodást igényel, ezért ne csak saját veszélyeztetettségünket tartsuk szem előtt, hanem családtagjainkét, s főleg gyermekeinkét, unokánkét is!
A megelőzés komplex módon, az életmód átgondolásával, szükségszerű átalakításával érhető el.
A csont mikroszerkezetének megváltozása kihat annak egészére, ennek eredményeként károsul az egész csont szerkezete és adott erőbehatásra gyakrabban reagál csonttöréssel. Jellegzetesen az időskorúak és a nők betegsége, az esetek döntő többségében a menopauza után jelentkezik.
A csontritkulás betegég a lakosság 8-10 %-át érinti.
Csontritkulás esetén a csontszövet szerkezete kórosan megváltozik. Egészséges felnött szervezetben a csontépítő és -lebontó folyamatok állandó egyensúlyban vannak, melyek következtében a csontok tömege és szerkezete változatlan marad. A csontszövet saját sejtjeit csontépítő és csontlebontásban résztvevő óriássejtek alkotják, míg a sejtek közötti állomány szerves és szervetlen részre tagolódik.
Csontritkulás esetén az egységnyi térfogatú csonttömeg csökken, miközben a szerves és szervetlen állomány aránya megmarad. Noha előre jelezhető, hogy kik fognak csontritkulásban megbetegedni, hiszen a hajlamosító tényezők ismertek (pl. sovány testalkat, kevés tejtermék fogyasztása, dohányzás, kevés testmozgás stb.), mégis többnyire csak akkor figyelünk fel a már kialakult bajra, amikor komoly, vissza nem fordítható elváltozások, csonttörések is kialakultak. Leggyakrabban a csigolyák magassága csökken, súlyos esetben a csigolyák összeroppanása a testmagasság csökkenéséhez, jellegzetes tartás kialakulásához vezet.
Ebben a betegségben is a korai felismerés és a megfelelő kezelés ad lehetőséget a súlyosabb esetek megelőzésére. Ismeretes, hogy a csontritkulás következtében kialakult csonttörések (csigolyatörés, combnyaktörés stb.), valamint a törések nyomán kialakult egyéb elváltozások súlyos mozgáskorlátozottsághoz vezethetnek.