A baba életének első hónapjaiban az anya a legalkalmasabb arra, hogy figyelje a látását, de ne vigyük túlzásba ezt. Négy hónapos korára még a nem túlságosan érdeklődő, lusta kisbaba is irányítja tekintetét az arcától 20-25 centiméter távolságra tartott, élénk színű tárgyra, különösen, ha az hangot is ad (például egy csörgő) és ha mozog. A baba egyik legnagyobb öröme, ha megpillantja anyja arcát. A négy hónapos baba már reagál arra, ha az anyja rámosolyog vagy mozgatja a fejét. Akkor se aggodalmasodjunk, ha ezt mégsem tapasztaljuk, de legközelebbi látogatása alkalmával említsük meg a védőnőnek vagy az orvosnak. Körülbelül egy éves korában a kisgyerek látja, és szemével követni tudja a mozgó tárgyat, látása ebben a korban eléri a felnőttkori fejlettségi szintet. Ekkora gyermeknél a fő változások abban nyilvánulnak meg, hogy egyre jobban képes értelmezni azt, amit lát, szavakban, képekben és mozdulatokban tudja kifejezni. Tehát a szem, a nyelv, a szellemi működés, gondolkodás, a kéz és a test többi része között az agyban kialakuló kapcsolat válik fejlettebbé, érettebbé és nem maga a látás. Itt is az a teendőnk, ami gyermekünk fejlődésének többi területén: segíteni és ösztönözni a szem-agy, szem-test kapcsolatok fejlődését, tökéletesedését. Lássuk el ösztönző gondolatokkal, ötletekkel, olvasmányokkal, játékokkal. Fel kell figyelnünk azonban arra, ha a szemén kívül eltérés észlelünk, egyikszemhéját félig csukja vagy kancsalít. Más jelekből is megállapíthatjuk, hogy a gyerek nem lát elég jól, például, ha belebotlik a bútorokba, ha nem tudja követni a feléje dobott labda pályáját, ha a tárgyakat túlságosan közel viszi az arcához vagy a szeméhez.