LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Mi nők elhisszük – főként az első babát várva – , hogy megszületése után felhőtlen boldogságot jelent majd az anyaság. A másodiknál már tudjuk, hogy nehéz időszak következik az életünkben. A hétköznapokban – a sok álmatlan éjszaka után is – egyedül kell megbirkózni a babaetetés, a babagondozás és a háztartás teendőivel, hosszúak és fárasztóak ezek a napok. A nők zöme még magának sem meri bevallani, hogy néha bizony óriási tehernek érzi a kismamaságot, hogy belefullad az örökös szolgálatba. Környezetének sem nagyon mer beszélni nehézségeiről, mert fél, hogy rossz anyának tartanák. Nehéz beismerni, hogy bármennyire is imádja kis porontyát, nem mindig a boldogság uralja érzelmeit. Egyre gyakrabban jut eszébe, milyen jó lenne egy kicsit kikapcsolódni, barátnőkkel trécselni egy presszóban vagy egy jót csavarogni, gondtalanul vásárolgatni. Pszichológusok ezt úgy fogalmazzák meg, hogy kezd visszavágyni a női szerepekbe. Ha ez a hiányállapot túl intenzívnek mutatkozik, akkor ezt „gyes-betegségnek” is szokták nevezni. Sokat segíthetnek ilyenkor a családtagok azzal, ha rendszeresen átvállalják néhány órára a baba felügyeletét, hogy anyuka kiszabadulhasson egy kicsit a mindennapi taposómalomból. Ahogy a gyerek egyre kevésbé igényli a testkontaktust, megnő a mamák számára a különprogramok lehetősége.
Vannak azonban olyan anyukák, akik jobban megragadnak az anyaságban, nem igazán hiányoznak nekik a női szerepek. Ez általában abból fakad, hogy nőként korábban nem voltak sikeresek vagy kudarcot éltek át. Nekik biztonságosabb az anyaszerep, csak gyerekeikkel érzik jól magukat. Megszólják a női szerepekbe „kiránduló” társaikat, különösen azért, hogy másra bízzák a kicsinyüket, kritikusak a csinos öltözékükkel szemben. Pedig nekik is lennének hasonló vágyaik, csak elfojtják magukban.
A legideálisabb a különböző szerepek közötti harmónia megtalálása, akinek ez sikerül, boldog anyukának és boldog nőnek mondhatja magát.
