A méhpempő és a méhkirálynő

Cliff Richard, Susan Hampshire és Sebastian Coe egy dologban hasonlítanak egymásra. Mind a hárman méhpempőt szedtek, és tanúsítják nagyon is valódi egészségmegőrző tulajdonságát.Kevésbé általánosan: az előbb említett hírességek – és még sokan mások az élet legkülönbözőbb területéről – úgy találták, hogy a méhpempő biztosítja számukra a szoros napirend által megkövetelt energiát, hogy többé nem jelent problémát sem a megfázás, sem az influenza (még akkor sem, ha körülöttük mindenki mást ágyba kényszerít a legújabb vírus), és hogy az egészség számukra általában véve is többet jelent, mint a betegségek hiányát – egyfajta sugárzó, pozitív állapotot.Megint mások kipróbálták a méhpempőt, és úgy találták, hogy nem éreznek semmi változást egészségi állapotukban, és hogy a szer megszerzésének magas költségét (a méhpempő nem olcsó mulatság) legalább olyan hatásosan befektethették volna a településfejlesztési hozzájárulásba is.Mi az igazság tehát a méhpempő ügyében? Valóban az a készen kapott, csodálatos természetes betegségmegelőző, aminek piacra dobói állítják, vagy egyszerűen csalás?Honnan származik a méhpempő?A méhpempőt a dolgozó méhek termelik a méhkirálynő táplálására. Egy kaptárban háromfajta méh él: a királynő, a dolgozók és a herék. A dolgozó méhek élettartama körülbelül hat hét, szaporodásra képtelenek, és a kaptárban felmerülő sokféle feladat elvégzése a dolguk. A herék rövid életet élnek, feladatuk a királynő megtermékenyítése. A dolgozóknak kétszer nagyobb királynő azonban akár hat évig is elél, ő a kaptár szülőgépe. Mindhárom fajta méh ugyanolyan petébő1 kel ki, és a lerakásuk utáni első három napban minden petét egyformán táplálnak. Ezt követően a leendő királynő különleges étrendet kap: azt az anyagot, melyet méhpempő néven ismerünk.