Az idegrendszer vizsgálata

Ennek a vizsgálatnak a célja az ideghálózatban, vagy az erekciót irányító idegközpont működésében meglévő rendellenességekfeltárása. Az idegrendszer betegségeihez kötődő impotenciát rendszerint könnyű felismerni, mert az erekciós zavarok csupánegy általánosabb betegség jelei, például a szklerózis multiplex, vagy az agy- és gerincvelő betegségek más formái, vagy méginkább baleset következménye. Esetenként azonban az idegi eredetű merevedési zavar elszigeteltnek tűnik. A legegyszerűbbklinikai vizsgálat – az alsó végtagok reflexeinek. esetleg azok működési hiányosságainak felderítése, de főleg a gátiterület érzékenységének tanulmányozása – nyilvánvalóvá tett bizonyos rendellenességeket, ami odavezet, hogy a pácienstideggyógyászhoz irányítsuk.A gáttáj bőrének érzékenysége a végbélkörnyék tűvel való szurkálásával tanulmányozható. Ez az eljárás, amely régiesnek vagybarbárnak tűnhet, ragyogó diagnózisokat tett lehetővé, és ezért van az, hogy az orvos rákényszerül ennek elvégzésére,mihelyt a merevedési zavar idegi eredetének lehetősége felvetődik a gondolataiban.Az elektrofiziológia is nagyon sokat fejlődött, s napjainkban rendelkezésünkre áll a vizsgálatoknak több típusa is, amelyeka klasszikus idegek elvezetését tanulmányozzák, vagyis az érző és mozgató idegekét. Eközben, mint ahogy már láttuk, avegetatív idegrendszer, amely nem engedelmeskedik az akaratunknak, lényeges szerepet játszik a merevedésben. Sajnos ennekműködése sokkal nehezebben feltárható.Az elektrofiziológusok találékonysága rendkívüli: külön tudják mérni azt a reflexívet, amely a hímvessző bőréből abarlangos testet körülvevő izmokig fut. Képesek összegyűjteni a fejbőrön a hímvesszőből keletkezett ingerek beérkezését azagyba. Evvel ellentétben az agy egy területét ingerelve összehúzódásokat érnek el a barlangos testet körülvevő izmokszintjén. Ezeket a vizsgálatokat azonban csak nagyon avatott szakember végezheti, akinek csúcsminőségű és drága eszközökállnak rendelkezésére.Ezek a vizsgálatok csak ritkán jelentenek valódi szolgáltatást a beteg számára, de megmutatják azt, hogy különösen acukorbetegnél a merevedési zavarhoz idegi károsodás is társul. Esetenként, amikor a zavarok baleseti sérülés utánjelentkeznek, az idegpályák valóságos sérülését képesek kimutatni, esetleg némi kárpótlást nyújtva a betegnek mindazokértaz elszenvedett ártalmakért, amelyek az összeütközéskor érték őt, jóllehet nem ő volt a hibás.