A beszéd megtanulása az egyik legfontosabb szellemi tevékenység, sok más ismeret elsajátításának alapfeltétele. A baba kezdetben nem szavakkal közli mondanivalóját, hanem sírással. Az első beszélgetés eszköze a mosoly, később bólogat is. Némelyik baba fejbiccentéssel köszön meg valamit, később odaáll a mellé, amit meg szeretne kapni, kiabálni kezd, hogy figyeljünk rá, rámutat az óhajtott tárgyra. Amikor a kisgyerek tanulja a szavak használatát, ismerkedik a világgal és az emberek viselkedésével is. A nyelv felfedezése során agyában kapcsolatot létesít a hangok között és aközött, amit megért az őt körülvevő tárgyak természetéről. Amikor szavakat kezd használni, általánosítva használja őket, tehát sokkal szélesebb értelemben fogja fel, mint a felnőttek. (Sok kisgyerek „papának” hív minden férfit, akivel találkozik; „ama” lehet az a csoportnév, amellyel minden gyümölcsöt jelöl, mert az alma volt az első szó, amit a gyümölccsel kapcsolatban hallott.) A gyerek most tanulja a közlés művészetét és segíthetjük ebben, ha mi is közlünk vele dolgokat, tehát beszélünk hozzá. Ha tudomásunkra hozza, hogy szeretne valamit megkapni, akkor adjuk oda neki és közben mondjuk is ki a tárgy nevét. Amikor beszélünk hozzá, mindig nézzünk is rá. Ha felhívja magára a figyelmünket, fordítsuk arcunkat feléje és figyeljünk rá. A kisgyerek eleinte „nagy vonalakban” tanulja a beszédet, ha nem is érti meg teljesen az egyes szavakat, felfogja a lényegét. Beszélgessünk vele minél többet, hangsúlyozzuk erősebben a szavakat, hangszínünk, hanglejtésünk legyen kifejező. Amikor lehet, szavainkat mindig kísérje a hozzájuk tartozó cselekvés.