LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kisgyereknek a második életévben az a legfőbb igyekezete, hogy mindenáron felkeltse a figyelmünket: sokat beszél hozzánk, sír mindenért, „veszekszik”, vagy olyasmiket tesz, amiről tudja, hogy nem lenne szabad. Ha ez által sikerül magára vonnia a figyelmet, elégedettségében mosolyog vagy hangosan nevet. A két éves kisgyerek gyakran tanúsít nagyon negatívnak tűnő magatartást: egyik kedvenc szava a „nem” lesz. Ez a csecsemőkor és a kisdedkor közötti átmenet, amikor is a kisgyermek mindenáron érvényre akarja juttatni az önállóságát. Mindent azonnal akar csinálni, és nagyon ragaszkodik bizonyos meghatározott rendszerhez, szokásokhoz. Hangulata, kedve általában változó, a ragaszkodó szeretet és a dühroham szélsőségei között ingadozik. Mindig alkalmazkodjunk gyermekünk hangulatához, amikor az akaratosság jeleit mutatja. Ha most nem kap tőlünk lehetőséget arra, hogy önálló lehessen, a kiskori dacból erősen elutasító magatartás is lehet. Vannak ám a két éves kornak ettől sokkal kellemesebb oldalai is: például ilyenkor már sokkal jobban részt vesz a közös játékokban. Amikor ilyen kicsi korban felnőttel játszik, megtanulja a játékban való társas együttműködést, ha a felnőttek elég türelmesek ahhoz, hogy megmutassák neki, hogyan kell játék örömét egymással megosztani. Ezt úgy tanulja meg, ha bevonják a játékba. Így tanul meg majd fokozatosan együtt játszani más gyerekekkel is, még akkor is, ha azok eleinte nemigen állnak vele szóba. Biztassuk arra gyermekünket, hogy legyen ebben is – mint minden másban- kitartó, és mi továbbra is tanítsuk őt, elsősorban a példamutatással.
