Ezen üzletág a bankári biztosítékkal nem fedezett, kereskedelmi számlákba foglalt, pénzkövetelésre szóló engedményezésen alapul. A faktorálás mindazon rövid lejáratú követelések folyamatos engedményezését jelenti, amelyek áruk szállításából, szolgáltatások nyújtásából erednek. Ilyen követeléssel, kiviteli ügyletek esetében, az exportőr rendelkezik. Akire követelését a faktorálás keretében engedményezi, az a faktorálást végző bank, vagy faktorház.
A faktrálás keretében a faktor arra kötelezi magát az alábbi szolgáltatások közül, úgy mint: főkönyvi számla nyilvántartása, kinnlevőségek behajtása, vevő cégkockázatának átvállalása, finanszírozás legalább kettőt szerződésbe foglalt kötelezettségként, szolgáltatásként biztosít megbízója (az eladó) számára annak ellentételezéseképpen, hogy megbízója a kereskedelmi szerződéstől fakadó követelései behajtásának jogát ré, azaz a faktorházra engedményezi. Szemben a fortetírozással, itt a megbízó (eladó, ill. exportőr) nem szabadul meg a politikai, a transzfer- és az árfolyamkockázatoktól, a mennyiségi és minőségi reklamációk lehetőségétől, sem attól a felelősségtől, mely a számlák korrektségét illetően őt terhelik.
A faktor megállapodások két fő típusa:
A maturaty (lejárati) faktor szerződés:
Feltételei szerint a faktor az előre megállapodott lejárati napon (mondjuk a kereskedelmi számla keltétől számított 90.napon) fizetni tartozik, függetlenül attól, hogy neki fizettek e, vagy sem. E szerződésben adott viszonylatra, ezen belül adott vevőkre (importőrökre) keretösszeget határoznak meg.
A lejárati faktoring történhet visszkereset nélkül, illetve ritkábban, mivel ez az exportőr, mint kedvezményezett számára előnytelenebb, visszkeresettel.
A finanszírozási (advance) factoring:
Ennél a megállapodásnál a faktor bank, illetve a cég a számla keltétől a vevő, vagy az ő, azaz faktor fizetési kötelezettségének beálltáig a számla(ák) összegét a kedvezményezett exportőrnek megelőlegezi. A megelőlegezés piaci kamatlábakon történik.