Minden nacionalista még mind a mai napig is úgy gondolja, hogy az ő országa a legjobb és a legegyedülállóbb, és voltaképpen Isten ajándéka a világnak, ugyanúgy, mint ahogy azt a régi vallási irányzatok is állítják önmagukról. De az ilyen meggyőződések szakadáshoz és háborúkhoz vezetnek, amelyek megrázzák az életünket.
A Halak energiáinak a fokozatos visszahúzódása már 1625 óta érezhető, és a Vízöntő erői már 1675-ben elkezdtek hatást gyakorolni a Földre. Így már jó 300 éve a Vízöntő energiáinak a befolyása alatt állunk, amelynek hatása napról napra erősödik. Mivel a különböző energiák az életnek egy-egy formáját teremtik meg, az ahhoz tartozó gondolkodási móddal, szokásokkal és értékekkel együtt, ezért most megéljük, hogy egy megszokott világ a szemünk láttára eltűnik. A Nap lassan kilép a Halak energiáinak a hatóköréből, és a szemünk előtt esnek szét az ebben az időszakban keletkezett értékek és intézmények.
Ez sok ember számára nagyon fájdalmas, mert mindez elbizonytalanítja őket. Végső soron kisiklik a kezükből mindaz, amit szerettek és értékesnek tartottak az életünkben. Úgy érzik, hogy a világ a feje tetején áll, és már nem képesek megtalálni benne a helyüket. Hiszen még azok a politikai és gazdasági bizonyosságok is egyre jelentéktelenebbé válnak, amelyekre gyermekkoruk óta rábízhatták magukat.
A fiatalok könnyebben képesek a gondolkodásmódjuk megváltoztatására, mint az idősebbek, akik már elértek egy kiváltságokat nyújtó társadalmi helyzetet, amit nem szeretnének elveszíteni. Ők ragaszkodnak mindenhez, ami régi, és minden erejükkel szembeszállnak a változásokkal, mert a múlthoz kötődnek. Így a világ két részre szakadt: a konzervatív, reakciós körökre, amelyek meg akarják őrizni a helyzetüket, és végső, elkeseredett harcukat vívják a változás ellen; valamint az új, fiatal, haladó szellemű csoportokra, amelyek lényegesen fogékonyabbak az új energiákra. Ezek az összeütközések a világ minden országában, és minden politikai, gazdasági, vallási és szociális csoportjában megtalálhatók.