Nagyon sokat lehet hallani és olvasni arról , hogyan kell a gyerekeket nevelni . Sok a jó tanács , tapasztalat is – ennek ellenére gyakran fordul elő , hogy hibát követnek el a szülők . Mindenki a saját legjobb tudása szerint igyekszik mindent megadni a gyerekeinek , de sajnos van , amikor nem vesz észre apró dolgokat , amiből később konfliktus adódhat . Akkor viszont visszagondolva meglátja a hibáit . Talán ez a jobbik eset , amikor bevalljuk , ha elrontottunk valamit .
Ahol több gyerek van a családban természetesen a figyelem is többfelé osztódik . Előfordul , hogy valamelyik gyerek nem kapja meg azt a törődést , amit szeretne , vagy amit éppen a testvérei kapnak . Legtöbbször ez a középső gyerekekkel történik meg – hiszen az első gyerek az első , a kedvenc , a minden – míg egyedül van , aztán a középső gyereknél már gyakorlottabban zajlanak az események – de amikor a kicsi születik , akkor már mindent jól akarnak csinálni , több figyelmet szánnak rá . A középső gyerekek elkallódnak valahol a kicsi és a nagy közötti szeretetben . Próbálnak kitűnni – néha tanulásban ( és ez a jobbik eset ) , vagy valamilyen ügyességi feladatban . De van , amikor ez átcsap – vagy esetleg egyből így reagál a gyerek – agresszivitásba ; ilyenkor a sértődött gyerek bátnja azokat , akiket hibásnak vél : szüleit , testvéreit , nagyszülőket .Olyankor látja , hogy mindenki csak vele foglalkozik – még ha csak annyi időre is , hogy megszidják , megbüntessék – de akkor csak ő van a középpontban , végre mindenkinél ő az első . Ha ez berögzül , sajnos nagyon nehéz elérni azt , hogy elhiggye , ő is ugyanolyan fontos , őt is ugyanúgy szeretik , mint a többieket .
Ez bizony elég nehéz helyzet , és nagyon sokat kell érte dolgozni , hogy ne történjen meg ! Figyelni kell arra , hogy minden gyerek nagyjából ugyanannyi törődést és figyelmet kapjon . Ha az egyiket ölbevesszük , a másik akármilyen nagy is , akármennyire gondoljuk , hogy nem figyel , vagy nincs rá szüksége , bizony őt is fel kell venni , szeretgetni . Néha nem is gndoljuk , de a szemük sarkából figyelik , mi történik , és jegyzik , hogy már megint elfelejtettek , én már megint nem csinálhattam azt , amit a testvérem . Iszonyú konfliktusok kerülhetnek ebből ki -f őleg ha a csöppség zárkózottabb , és nem is mondja el , mi bántja , csak látjuk , hogy valami nincs rendben .
Nehéz megmondani , hol a határ , és mégnehezebb azt betartani . Kínosan ügyelni minden megnyilvánulásra – ha egyik puszit kap , a másiknak is jusson , akkor is , ha épp nem igazán van ok rá , ki kell találni gyorsan egyet . Nem szabad , hogy kialakuljon a gyerekek között a versengés , hogy én jobb vagyok , engem többször megdícsértek . Meg kell találni a módját , amivel minden apróság egy – egy időre középpontba kerülhet . Persze fegyelmezni kell – de ebben is a következetesség a legfontosabb . Ha egyszer valamit nem engedünk meg , azt soha ne engedjük meg , még akkor sem , ha vicces , mert nem biztos , hogy mindig az lesz ( pl . : paskolás a pici gyereknél , akkor ugye nem fáj , de egy 2 – 3éves tud fájdalmasat ütni ; ha pici korban nem engedjük , hamar leszokik róla ) .
A legszerencsésebb , ha a szülők nevelési módszere is egyezik , egyeztetni tudják , mit szabad , mit nem , meddig lehet elmenni , és hol a határ . Sajnos ez sem mindennapos – többnyire egyik szülő engedékenyebb , a másik szigorúbb . De ha a szigorúbb szülő következetes , a gyerek ragaszkodni fog hozzá , mert tudja , hol a határ , mikortól van büntetés a tetteiért .
Fontos , hogy ne legyen kedvenc , mindenkinek van erőssége , és ezt kell kiemelni , ebben bátorítani a kicsiket , így lelkileg is jobban fogják érezni magukat !
A címben a középső gyerekek szerepelnek , de bizony ez a helyzet nem csak a középső gyerekeknél alakul ki . Van , amikor a legkisebb , van amikor a legnagyobb kerül ilyen helyzetbe . Vagy azért , mert korán született , és a szülők ragaszkodása nem olyan , mint érettebb korban , vagy éppen a másik véglet , túl idősek , és már nincs türelmük hozzá . Egyik sem mentség . Aki gyereket vállal , annak számolnia kell a nehézségekkel is – ahogy ezt a legtöbben meg is teszik . De sajnos nem mindenki …
Ha csodát nem is tudunk tenni , de nagyon fontos , hogy figyeljünk arra , hogyan neveljük a gyerekeinket – hiszen ők ebből tanulnak , később , ha szülők lesznek , ezeket a példákat fogják ők is alkalmazni . Nagyon rossz jel , ha azt mondja a gyerek : – ” Na én biztos nem így fogom nevelni a gyerekemet ! ” Biztosra vehetjük , hogy ekkor már érte olyan sérelem , amit mindenki szeretne elkerülni .
Tegyünk érte , hogy gyerekeink boldogan , vidáman és egyenlő szeretetben élhessenek egész életükben , ameddig erre módunk van ! Figyeljünk arra , hogy egyikük se érezze magát kevesebbnek , rosszabbnak , mint a másik !!
Beszélgessünk a kicsikkel , magyarázzuk el , ha valamit rosszul csináltak , vagy vagy tettek ! A beszélgetés sokmindent megold , közvetlen kapcsolatot teremt a gyerek és a szülő között . De néha nehéz megtalálni a megfelelő hangot , közös témát . Próbálkozni kell , és biztos a siker !
Ehhez kívánok sok türelmet és kitartást minden szülőnek!!
Címkékfigyelem gyerekek hibák következetesség nevelés szeretet szülők több gyerekes családok
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az anyai szeretetérzés hiánya
Az anyák általában természetesnek tartják azt, hogy az anyai érzés a gyermek születésének pillanatában rögtön …