Az angolszászok tengeri és légi fölényük birtokában 1944 nyarára hatalmas mennyiségű hadianyagot halmoztak fel Angliában, és óriási hadsereget készítettek fel a partraszállásra. Mesterséges (előregyártott) kikötőket építettek, melyek az átkelés után igen hamar üzemelni kezdtek. Tenger alatti olajvezetékeket fektettek le, így az előnyomulást üzemanyaggondok nem lassították. A náci propaganda a francia partoknál húzódó Atlanti Fal bevehetetlenségéről harsogott, pedig az valójában csak támaszpontok laza hálózata volt, s az itt állomásozó csapatokat a keleti front szükségletei miatt rendre meggyöngítették. Dél- és Délkelet-Angliából 1944. június 6-án indult el több ezer hajó, szállító és harci repülőgép. A „leghosszabb nap” folyamán kb. 70 ezer amerikai, 80 ezer angol és kanadai katonát sikerült partra tenni a kijelölt szakaszokon. Nagy vérveszteség árán hídfőket létesítettek és azokat meg is tartották. 11 napon belül közel félmillió ember és 90 ezer jármű jutott át Normandiába. A hadművelet teljes sikert hozott, Nyugat-Európában kialakult az „igazi” második front. Egy hónappal a partraszállás után már több mint egymillió szövetséges katona harcolt francia földön. A szövetséges csapatok főparancsnoka Eisenhower tábornok volt. A támadás lendülete elvitte a szövetségeseket a Szajnáig és a francia fővárosig. Párizsban 1944. augusztus 19-én felkelés tört ki; augusztus 25-én bevonultak a fővárosba a szövetségesek csapatai és a velük együtt harcoló 2. francia páncéloshadosztály. De Gaulle augusztus 30-án bejelentette az ideiglenes kormány megalakulását.
Címkékmásodik normandia partraszállás történelem világháború
Ezt mindenképpen olvasd el!
Kormányválság és a baloldal térnyerése
A forradalom belső- és külső problémái hamar megosztották az 1918 őszén még egységes tábort. 1918 …