Kezdőlap / Társadalom / Általános illemszabályok

Általános illemszabályok

Vannak olyan szituációk, amikben tudjuk, hogyan illik helyesen viselkedni. Vagy azért, mert megtanultuk, vagy azért, mert ellestük mástól, hogy mit diktál az illem, vagy csak zsigerből jön. Jobb esetben. Rengeteg illemszabályunk van, írott és íratlan szabályok, amiket kulturált ember lévén követnünk kell, mert az etikett és a társadalmi elvárások azt diktálják. De mik is ezek a mindennapi életben előforduló esetek? Ide tartozik olyan alapvető megnyilvánulás, mint, hogy ha valakivel találkozunk, akkor köszönünk neki. Tegezve, vagy magázva. És a férfi előre köszön a hölgynek. A köszönéshez hozzátartozhat a kézfogás is. Jó, ha határozottan szorítjuk meg a másik kezét, de illik nem összeroppantani azt, hiszen nem erőfitogtatásról van szó. Férfi egy nőnek sosem nyújtja kézfogásra a kezét, meg kell várnia, míg esetleg a nő nyújtja neki az övét. A kézfogás szokása még a középkorból ered. Akkoriban kesztyűt hordtak, és kézfogáshoz illett ezt levenni: ez a fegyvertelenség jele volt.
Ha valakivel beszédbe elegyedünk, előfordulhat, hogy óhatatlanul is ásítanunk kell. Igyekezzünk elkerülni, hogy a partner arcába ásítsunk, de ha semmiképp nem tudjuk elkerülni, mindenképp takarjuk el a szánkat a kezünkkel! Ezzel azt fejezzük ki, hogy nem untat, csak épp álmosak vagyunk. Ez a szokás is régről ered, amikor még azt vallották az emberek, hogy a nyitott szájon át rontó szellemek surrannak be a testünket, és ezt úgy akadályozhatjuk meg, ha a kezünket a szánk elé tesszük. Ha nem álmosak vagyunk, hanem megfáztunk, valószínű, hogy tüsszentenünk is kell mások jelenlétében. Erre ma tipikusan az Egészségedre! kifejezéssel reagálunk, pedig régen a tubákosok kínálták egymást így, tehát a tubákosok korában volt, ma már nincs jelentősége ennek a gesztusnak.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A szamburu népcsoport

A szamburu népcsoport az egyenlítő környékén él Kenya területén, a maszájok rokonainak mondják őket. Félnomád …

Hozzászólás