LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az első utca lámpák 1777-ben gyulladtak ki Budán. Tizenhét lámpa volt összesen, nem áraszthattak tündéri fényt az éjszakában, mégis átragyogtak a Duna felett Pestre, ahol csak 1790-ben követték a példát. Az 1770-es évek elején Pest városa még olyan szegény volt, hogy ötszáz faggyúgyertya árát sem tudta megfizetni egy kereskedőnek, akit azért arra kért, hogy legyen egy kis türelemmel, várjon a pénzére. A közvilágítás kérdését pedig a tekintetes tanács egyszerűen úgy oldotta meg, hogy rendeletet adott ki, amelyben a polgároknak megtiltja esti harangszó elhangzása után az utcán való kószálást. Ha egy lélek sincs az utcán, úgy vélték, nincs szükség utcai világításra. Ha pedig a tilalom ellenére valaki az utcára kimerészkedik, azt a sötétben nyugodtan fejbe verhetik latrok, útonállók – ám tanuljon a maga kárán. Nyolcvan esztendőnek kellett leperegnie Pest történetében, amíg komolyan kezdtek foglalkozni a világítás ügyével. A kérdés mindig az volt: miből fizessék az utcai világítást, amikor üres a város kasszája? Sok huzavona és tárgyalás után aztán megkapta a tekintetes tanács az engedély a bécsi királyi udvartól a lámpák felállítására. Megkötötték a szerződést a bádogoscéhvel 300 lámpára. Megállapították, hogy a világítás éjfélig kötelező. A farsangi időszak alatt és a rendőrség helyisége előtt éjfél után is égetni kell a lámpákat. Megindult hát a munka. Pest polgárai peckesebben, emeltebb fővel járkálta, amikor látták, hogy az első oszlopokat már beágyazták a földbe. Most már nem kellett szégyenkezniük Buda előtt.
