Az idegrendszer, amelyen keresztül a lélek megnyilvánul, egyben összekötő kapocs is a lélek és a fizikai hordozó között.
Az új korszaknak az lesz a legfontosabb jellemzője, hogy egy re inkább az együttélés új formájára fogunk törekedni a politikában, a gazdaságban, a vallásban és a szociális szervezetekben, és ebből kiindulva nagyobbra növekedhet a stabilitás és béke a világban. Hogy ne kelljen több millió embernek éhen halnia, és ne éljen olyan sok hajléktalan a bőség világában. A következő korszak legnagyobb változását, legnagyobb átalakulását azonban az emberiség megváltozó tudata fogja jelenteni. Hiszen másképp nem is lehetséges, mert a külső jelenségek mindig a belső világ visszatükröződései. Ha belsőleg nem vagyunk harmóniában önmagunkkal, a környezetünkkel, a barátainkkal, a családunkkal, stb., akkor az általunk kialakított külső formák és körülmények, és minden más is, amit magunk körül megteremtünk, ugyancsak diszharmonikussá válik. Minél inkább egyensúlyban vagyunk, annál inkább tudunk egyensúlyt teremteni a környezetünkben is.
A tudati változással összefüggő tapasztalatok magától értetődően nem újak, minden korszak elején megjelennek, amikor az evolúciós fejlődés megtervezi a következő lépését. És amint az új energiák – ezúttal a Vízöntő energiái – érezhetővé válnak az emberek életében, ezek elkerülhetetlenül befolyásolják a tudatot is.
Éppen ezért a tudat növekedése evolúciós folyamat, amely azonban egyidejűleg egy sor összhangot teremtő tevékenységből is áll. Először megtanuljuk közös nevezőre hozni az Én egyes részeit, mint a cselekvést, a gondolkodást és az érzékelést, hogy a személyiség hatékony egésszé váljon. Ezután következik az egyesülés a lélekkel, majd jóval később a szellemmel, és csak sokkal később nyílik meg az isteni Egésszel való egyesülés lehetősége. Épp úgy, mint a kezdetben, amikor a szellem a lélekre, és a lélek a személyiségre gyakorolt hatást, és az ember megtanulta kibontakoztatni az Én egyes területeit, a visszafelé vezető út is így halad, csak fordított irányban.