LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az újszülöttnek kevés eszköze van ahhoz, hogy kifejezze magát. A sírás szinte az egyetlen módja annak, hogy tudassa: valami nincs rendben. Gondoljuk csak meg, kilenc hónapon át védett, sötét helyen lebegett magzat korában, állandó volt a hőmérséklet, folyamatosan jött a táplálék. Így ha éles fény, egy kemény felület vagy hideg éri a testét, ha éhes, éppen elég ok arra, hogy sírjon. A sírás azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy kisbabánk veszélyben van. A születés utáni néhány hét folyamán az édesanyák és az édesapák egyre jobban meg tudják különböztetni a sírás fajtáit. A kisbabák is megtanulják, hogy milyen módon reagál édesanyjuk a sírásra. Sok szülő komolyan izgatja magát amiatt, hogy mi lehet a sírás oka és teméntelen magyarázatot gondol végig. Éhes, unatkozik, dühös, elhagyatottnak érzi magát, kimerült, fáj a hasa? Szeretné, ha felvennénk vagy egyszerűen csak nyűgös? Az első négy hét elteltével az anya már nem csak arra figyel, milyen fajtájú sírást hall, hanem számba vesz sok egyéb támpontot. Például mikor evett utoljára vagy mennyit evett az utolsó etetéskor? A baba későbbi viselkedését, fejlődését is befolyásolhatja az a mód, ahogyan az elkeseredettségére reagálunk. A szülő és a gyerek közt kialakuló kapcsolatra is hat az, ahogyan a sírását fogadjuk, ahogy vigasztaljuk a babát. Az elkényeztetés kérdése itt másodlagos: sokkal fontosabb, mennyire hatnak a későbbi fejlődésre a gyerekünknek velünk kapcsolatos korai élményei. Ha az anya érzékenyen és azonnal reagál a sírásra, könnyebben fejlődik ki közte és a kisbaba között harmonikusabb kapcsolat, a kisgyerek elégedettebb, magabiztosabb és értelmesebb lesz.
