Az alvás és a hordozás két olyan téma amely újra és újra felkavarja a kedélyeket, legalábbis a fejlett országokban. Sokan attól tartanak, elkényeztetik kisbabájukat, ha sokat tartják kézben, és együtt alszanak vele. A korán elért önállóság nagy értéknek számít, ám a kicsi biztonságérzete és kötődése sokkal fontosabb a fejlődése szempontjából, mint az, hogy mikor alussza át az éjszakát, és mennyi ideig játszik egymagában a járókába téve.
Azok a csecsemők, akik napközben sokat voltak szabadban, éjszaka jobban alszanak. A kutatási eredményt elemző szakértők szerint azért, mert a napfény közvetlen érzékelése segíti a kicsi biológiai óráját a nappalok és éjszakák ritmusának felismerésében.
A kisbaba az első hónapokban testközelben érzi magát a legjobban. Ezt támasztja alá egy svájci kutatás, amely kimutatta, hogy naponta összességében négy órát hordozott kisbabák kevesebbet sírnak, és elégedettebbek, mint azok, akiket letettek.
A csecsemőnek legfontosabb, hogy a szülei közvetlen közelében legyen az alvóhelye. A külön szoba ideje később jön el! Nem kell feltétlenül a szülői ágyba fektetni, bár ez a szoptatás szempontjából is a legkényelmesebb megoldás. Hasonlóan biztonságos, ha a kiságyat vagy a bölcsőt az anya fekvőhelyétől legfeljebb karnyújtásnyira helyezzük el, például a nagyágyhoz közvetlenül hozzáillesztve.
Ha a baba szopás közben alszik el természetesen nem baj, sőt kifejezetten jó és mindenki számára kényelmes megoldás. Akik ezzel ellentétes véleményüket hangoztatják, azzal érvelnek, hogy így nem tanul meg egyedül elaludni a baba. Ez azonban nincs így, ezt az életből vett számtalan példa igazolja. Az egyre értelmesebbé és határozottabbá váló baba valóban ragaszkodhat az altató szopihoz, de nem azért, mert másként nem képes elaludni, hanem azért, mert ez így jó és kellemes neki. A tapasztalatok szerint később, amikor valóban szükség lesz az egyedül alvásra, például a bölcsiben, vagy az óvodában, vagy akkor, ha más vigyáz rá, minden további nélkül megbirkózik ezzel is.